A rocker fellépése ellen, mint ismeretes, a győri katolikus egyházmegye a leghatározottabban tiltakozott, Nánai László evangélikus lelkész pedig a fenti címmel hirdetett előadást a rendezvény Civil utcájába.

A VOLT-nak helyet adó Lövér kemping remek fesztiválhelyszín. Sopron polgári hegyvidékének dicső múltú, ám a mai világban egyre kevesebb létjogosultsággal bíró intézménye. A helyiek remek sztorikat tartogatnak azokról a keletnémet turistákról, akik itt szálltak meg húsz évvel ezelőtt, majd mindent hátrahagyva átszöktek az egy-két kilométerre lévő nyugatra. Sokan mondják, hogy ha nem volna a fesztivál, már rég benőtte volna a kemping helyét a fű... De a történelmet rendkívül komolyan veszik a hűség városában: az 1989-es Páneurópai Piknikre emlékezve két autentikus Trabantot pingálnak ki kortárs képzőművészek a rendezvény végére, hogy aztán múzeumi tárgyakká avassák őket.

Egyébként is, több mint példaértékű a városiak összefogása a rendezvény mellett. A soproni borút képviselői például létrehozták a Poncichter negyedet, ahol a legszebb boraikat kínálják, természetesen üvegpohárban. A Ferenczy-pincénél a hosszadalmas kóstolók végére tartogatott pazar kékfrankost mér maga a borász, aki reggeltől késő estig szolgálatot teljesít. Az pedig végképp megdöbbentő, hogy - mint az egyik taxis elárulja - a helyiek saját zsebből dobták össze a kemping előtti szakaszra hordott sódert, "mert különben az autók elsüllyedtek volna."

A hegyi levegő és a pompás kilátás, bármennyire furcsa is, befolyásolja a szabad fesztiválérzést. Olyan ez, mintha a Szigetet áttennék a Rózsadombra. Talán ezért nincsenek is látványos balhék: a családias hangulat visszacsempészte azt, amit annak idején Sziget-filingnek hívtak. (Mára persze ez a szó is jócskán átértékelődött.) A VOLT jelen pillanatban olyan, mint amikor a Sziget még kicsi, kvázi klubbuli volt. De a nosztalgikus hangulat akkor kezd el igazán eluralkodni az emberen, amikor kiderül: egy veszprémi csapat felélesztette "a fényt". Ősszigetes körökben ismert legenda a már hosszú évek óta hiányolt Ruszkaja kocsma hozzájárulása az emberiség alkoholfogyasztási kultúrájához. Annak idején Sarki fénynek hívták a szódásüvegből szervírozott, szénsavval dúsított vodkát, most csak szimplán Fény, de legalább szörpalapú.

Ami viszont kifejezetten józanító volt, az a szeszélyes időjárás. Hol kánikula, hol pedig trópusi eső tette próbára a fesztiválozókat, így az idei legdivatosabb viselet a fürdőruha gumicsizmával, esetleg átlátszó esőkabáttal kiegészítve. Ez persze csak a szükség szülte furcsaságok egyike, de semmit sem von le annak értékéből, hogy a Franz Ferdinand fergeteges hangulatú koncertet adott, hogy a Kispál és a Borz a mocsári körülmények ellenére önfeledt hangulatot teremtett. Aki pedig minden idők egyik legbizarrabb koncertváltására kíváncsi, még most is elindulhat Sopronba: a hazai alternatív, latin ritmikájú rockot játszó Quimby után a sátánnak öltözött és festett, ám ennek ellenére konvencionális metált játszó Marilyn Manson lép színpadra ma este.

William Frederick Durst, a Limp Bizkit frontembere