Jankai Béla: Profiknak számítottunk, mert saját cuccunk, saját Barkasunk és IFA-nk volt

Népszabadság - Kurucz Árpád

1985 tavasza. Miközben Mihail Gorbacsovot megválasztják a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárává, és április 26-án további 20 évre (azaz: 2005-ig!) kiterjesztik a Varsói Szerződés érvényességi idejét, egy Jankai Béla nevű, 23 éves billentyűs zenész jókedvűen járja az országot, föllép itt is, ott is, és a Prognózis nevű zenekar tagjaival esténként nem feltétlenül arról beszélget, hogy az iráni tüzérség miért kezdte meg Baszra bombázását.

A Prognózis 1981-ben alakult (a U2 az October, a Rolling Stones a Tattoo You, a Kraftwerk a Computer World című lemezt adja ki ekkor). Igazi koncertzenekar volt, a hetvenes évekbeli hangulatokat mentette át, erre az énekes-szövegíró jóvoltából némi újhullámos hangzást épített. A banda '82-ben kislemezt készített, s '84-ben adta ki első nagylemezét.

- Ezerkilencszáznyolcvanötben már negyedik alkalommal jártuk körül az országot - meséli a 47 éves Jankai Béla -, jól éltünk, nem voltunk gazdagok, de szegények se. Profiknak számítottunk, mert saját cuccunk, saját Barkasunk és IFA-nk volt. A bevételeinket nem éltük föl, mindent visszaforgattunk a zenébe.

Miközben Portugáliában, Madeira szigetén megszületik Cristiano Ronaldo, Jankaiék arról ábrándoznak, milyen jó volna, ha a Hungarotonnál megjelentetnék második nagylemezüket. A Vörös István vezette - tehetségkutató versenyen is győztes - zenekar titkon abban reménykedett, talán a Semmit ne ígérj! című opusszal beírhatják magukat a magyar könnyűzene aranykönyvébe (ami persze túlzó megfogalmazás, van egy kis éle is, mely betudható annak, hogy e sorok szerzője ugyanekkor a ceglédi piac postagalambjairól írott újságcikkével alapjaiban szerette volna megrengetni a hazai zsurnalisztika világát).

De vissza a Prognózishoz (melyről tudnunk kell, hogy görög eredetű szó, a tudomány meghatározott adatokon alapuló előzetes számításnak érti; a meteorológia időjárás-előrejelzés értelemben használja). A lassú életű Hungarotonnál azt mondták, nem kell elkapkodni a dolgot, minek a sietség, be kell állni a sorba, addig is hadd jelentessék meg gyorsan Dobos Attila Dobos Attila új dalai, Koós János Jubileum, Korda György Válassz ki egy csillagot és Kovács Kati Szerelmes levél indigóval című opuszait.

Jankaiék azt mondták, jó, végül is tényleg nem kell rohanni (bár amit játszottak, "hajszarocknak" hívták), tudják és belátják, hogy vannak az ország életében a rock and rollnál fontosabb dolgok - ilyen például, hogy Magyarország egész területén bevezették a szén, a brikett, a koksz és a tűzifa előjegyzésre történő árusítását. A fiúk azért tovább turnéztak rendületlenül.

Segélykoncert a BS-ben, a színpadon a Prognózis együttes 1985. december 26-án
MTI - Benkő Imre - Bementünk a rádióba - idézi föl az év rájuk vonatkozó fontosabb momentumaként Jankai Béla -, s előadtuk, hogy szeretnénk egy dalt följátszani. A Semmit ne ígérj!-ben nagyon bíztunk, úgy voltunk vele, sokat dobhatna a zenekar ismertségén. Bolba Lajos, a Magyar Rádió könnyűzenei osztályának vezetője azt felelte, semmi akadálya, örömmel áll rendelkezésünkre. De van egy feltétele, itt a papír, rögtön alá kellene írni, már jöhetünk is rögzíteni a számot. Mi az? - tettük föl a kérdést. El kellene indulni a Szovjet dalok fesztiválján, melyet a Vigadóban rendeznek. Van három nóta, hallgassunk bele, válasszunk egyet, s játsszuk el. Egymásra néztünk, majd a Semmit ne ígérj! jövőjébe vetett hittel megrántottuk a vállunkat. Ha akkor valaki azt mondja, hogy kísérjünk albán kecskepásztorokat az Operában, arra is simán igent mondtunk volna. Egy instrumentális számot választottunk. A szervezők persze írattak hozzá magyar szöveget, Bradányi Iván egy árva, magányos tölgyről hozott verset; gyorsan fölhívtuk, Iván, kegyelmezz nekünk. Módosult aztán a játszma, ez lett belőle: "Hogy hogyan élsz, és mit is élsz, azt mások döntik el." A Szovjet dalok fesztiválján! A lényeg, hogy végül virtigli rockzenekarként léptünk föl az Expressz, a Bergendy zenekar és több táncdalos slágerénekessel együtt a Vigadó színpadán. Akkora tapsot kaptunk, mint a 2. magyar lövészezred fúvószenekara. Varga Miki is ott volt, utólag jókat nevettünk azon, mit megtettünk a Semmit ne ígérj! sikeréért.

A folytatás eléggé kalandos. Miközben francia és amerikai tudósok megtalálták az 1912-ben elsüllyedt Titanicot Új-Fundlandnál (Gorbacsov szovjet főtitkár és Reagan amerikai elnök pedig éppen Genfbe készült, hogy először találkozzanak), a Prognózis zenekar egy nappal a rádiófelvétel előtt egyeztetésen vesz részt Bolba Lajosnál a rádió épületében. S egy pillanatra úgy tűnt, veszélybe kerülhet a Semmit ne ígérj! karrierje. "Gyerekek - mondja Bolba -, egy dalért be se kapcsoljuk a magnókat. Ilyet még Elvis Presley se csinálhatott! Találjatok ki valamit, holnap találkozunk.

- Délután összekalapáltam a zenét - mondja Jankai -, elvittem Vörös Pistinek, aki nekiállt a szövegnek. Gyorsan próbáltunk, s reggel kialvatlanul estünk be a rádióba. Ott aztán beleadtunk apait-anyait a Semmit ne ígérj!-be. Ráadásként, nem különösebb meggyőződéssel, s kicsit félve attól, hogy fintorogni kezdenek, följátszottuk a friss számot is. A Tele van a város szerelemmelt.

Bolba azt mondta rá: tök jó. S nyomban B. Tóth László figyelmébe ajánlotta, aki meghallgatta a Semmit ne ígérj!-t is, de szintén az volt a véleménye: a másik dal a jó. Majd egy ködös őszi vasárnap délutánon - talán épp akkor, amikor meghalt Big Joe Turner amerikai blues-énekes, és először tehették tisztába a kis Ruzsa Magdolnát Verbászon (Vrbas, Szerbia) - B. Tóth "leadta" a Poptarisznya című magazinműsorban. Bingó! A dal egy éven át több fiataloknak szóló újságban (Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin) listavezető volt, a rádió pedig unásig játszotta. Megérte.

A Prognózisnak az 1986-os évadban kétszer annyi bulin kellett játszania, mint azelőtt, s természetesen ez a dal volt a zenekar Big song-ja, amit a koncertek legutolsó szakaszában vettek elő. A második nagylemeznek magától értedődően ez a címadó száma, s van az életnek bája, mert fölkerült az LP-re a Semmit ne ígérj! De nem emiatt lett a Prognózis a korszak felkapott turnécsapata. Vagy Tina Turner és Alvin Lee előzenekara.

A Big song a mai napig fölbukkan számos válogatásalbumon, s bevonult a magyar filmtörténetbe is. Hallható az első magyar szépségkirálynő haláláról készített díjnyertes dokumentumfilmben ("Nem baj, ha egyedül vagy..."; Molnár Csilla Andrea 1986. július 10-én önkezével vetett véget életének - R. L.).

- A Prognózis a rendszerváltással egy időben elhalálozott - véli Jankai, és hozzáteszi, nemcsak azért, mert Vörös szólókarrierbe kezdett, hanem mert "az egész elveszítette a jelentőségét". Búcsúkoncertekből nem lehet megélni, a Prognózis nem tartott ilyet sohasem. Ötévenként rendeznek egy-egy bulit, melynek azt a címet adják: Újra tele van a város szerelemmel. Vörös - aki egykor Radics Béla helyére került a Nevadába, és közreműködött az Omega Időrabló lemezén - a mai napig aktívan zenél, számos szólólemezt adott ki. Bártfai György dobos felhagyott a zenével, Kormos Gábor basszusgitáros Cirmos Koktél címen a 3+2 stílusában adott ki lemezeket, Klemm Ervin gitáros ma hangtechnikai vállalkozó. Jankai Béla, a dalszerző billentyűs a '80-as évek retróhullámán ül, s Bulldózer nevű együttesével részt vesz a Liszt Ferenc Énekkar és a VPOP fúvószenekarával közösen alakított 90 tagú (!) Zenehadtest fellépésein. Emellett játszik az Omega retrókoncertjein, amúgy fő megélhetési forrása egy rendezvénytechnikai vállalkozás.

- A jó slágerhez az kell - mondja a rockerekhez képest fiatal muzsikus - mint a gólhoz. Egy-két focista, jó pálya, közönség, szituáció. Kell hozzá a szerencsés pillanat is. Más persze a sláger 1985-ben, és más ma. Mostanában leginkább a bóvli a sláger. Hír, autó, mosószer: egyre megy. Turnézni is más ma, mint a hőskorban. Ha Nyíregyházán léptünk föl, nyolc órát rázódtunk oda, nyolcat vissza. Úgy spóroltunk, hogy nyáron az út menti kiserdőkben éjszakáztunk. Volt nálunk Barkas-vízpumpa és -féltengely. Hogy boldogok voltunk-e? Életünk legszebb időszaka volt.

Egymásba érnek a randevúk;

vívjuk a nemek közti háborút.

Zavaros a drága, nem érthetem,

a múltkor akarta, most pedig nem.

Védekezik ismét, visszavonul,

szemével támad, ártatlanul.

Vonakodik, nem jön, kit érdekel?!

Tele van a város szerelemmel.

Fedezékbe bújik, hadat üzen,

elenged, elkap, játszik velem.

Egy cetlire írja a telefonszámom,

ígéri, felhív, még ezen a nyáron.

Most mennie kell - Mit gondolok róla?! -

a fiúja várja egy félóra múlva;

ha neki az a fontos, nem érdekel,

tele van a város szerelemmel.

Nem baj, ha egyedül vagy!

nem baj, ha egyedül vagy!

Tele van a város szerelemmel!

Nem baj, ha egyedül vagy!

Nem baj, ha egyedül vagy!

Tele van a város szerelemmel!

(Vörös István dalszövege)