Irodalmi szalonok ma
Irodalmi szalon alatt persze sok mindent érthetünk, például írók, szerkesztők, irodalmi csoportok és olvasóik rendszeres találkozását könyvtárakban, művelődési központokban, netán iskolákban, hála többnyire a lelkes népművelők, könyvtárosok, középiskolai tanárok munkájának. Ezek kivált vidéki városokban, kisvárosokban jelentenek sokat az olvasók számára - a falvak sajnos szinte teljesen kimaradnak ebből az áramkörből.
Érthetjük irodalmi szalon alatt a könyvesboltokban, a könyvterjesztő hálózatok palotáiban zajló rendszeres könyvbemutatókat is: ezek szép példái az Írók Boltjában rendezett találkozók, habár bensőséges profizmusuk még ma is unikum. Ide sorolhatók továbbá a kulturális-irodalmi kiadványok lapszámbemutatói, szerzőik estjei az Alföldtől a Jelenkorig, a Holmitól a Bárkáig.
Tematikus, egy-egy kérdés köré csoportosított irodalmi-művészeti előadás-sorozatot szintén mondhatunk szalonnak, kivált, ha a hajdani Nyugat-estekre gondolunk: "Most már elmondhatjuk, szinte intézménnyé gyökeresedtek azok a naponkénti összejövetelek, melyeket a Nyugat-Barátok Köre rendez tagjai és általában az érdeklődő közönség számára. (...) Ez azonban nem az az élettelen valami, ami az ilyen előadásokat számtalanszor teszi únottakká, életet visz bele az, hogy a közönség is részt vesz benne". (Nyugat, 1932, 24. szám, Figyelő). Ilyenek Czapáry Veronika és Györe Gabriella Godot-estjei a Gödörben, a Sirályban, vagy az újonnan indult Rózsaszín Szemüveg-sorozat a Nyitott Műhelyben, azaz Kiss Noémi, Menyhért Anna és Radics Viktória kritikai beszélgetései a női írás hagyományáról.
Van azonban az irodalmi szalonnak egy szűkebb értelme: egy műértő csoport hétről hétre összegyűlve kézen foghatja, bevezetheti a helyi művészeti életbe az új generáció tagjait, akik, ha nem is érlelődnek alkotóvá, értő olvasókká lesznek. Jelentené ez egyfelől a mestert, a mentort, s a támogató közösséget, másfelől a sensus communis, a közös érzék cizellálódását a közösségi élménytől kezdve az egyéb művészeti ágakra érzékennyé váláson keresztül egész az alkotásban testet öltő, figyelmes jelenlétig.
Ezer oka van annak, hogy csak elvétve léteznek ilyen szalonok, melyek egyike a Miskolcon működő Máger-szalon. Ezt Máger Ágnes képzőművész és Zemlényi Attila költő, író működteti már több mint egy évtizede. Kiaknázzák mindazokat a lehetőségeket, melyeket föntebb fölsoroltunk: igényes előadások sorjáznak estjeiken több művészeti ág képviselőinek részvételével. Másfelől teret biztosítottak jó néhány tehetségnek Málik Rolandtól K. Kabai Lórántig.
Más alakulat, de irodalmi szalon Kiss Judit Ágnes Ködlámpája is, habár kevésbé zárt, fővárosiasabb, és nem számíthat a költő egy száz-egynéhány ezres település szájhagyományára sem, mely rövid úton egybegyűjti a helyi alkotókat és műélvezőket. Nyitott közönsége okán a műhelymunka sem rendszeres, bár törekvése, estjei fő történései a mára zenével is gazdagodó felolvasások. Missziós vállalása az egy-két kötetesek szerepeltetése, mint ahogy a nagy névvel nem rendelkező, de minőségi zenét művelőké is. Kezdeményezését, munkáját az is minősíti, hogy szavaival élve: "Szeretetből működünk. Sem a szervezők, sem a felolvasók vagy a beszélgetőpartnerek nem kapnak honoráriumot". Első estje óta (2004 szeptembere) volt már vendége Térey János, Karafiáth Orsolya, Lator László, Várady Szabolcs - és még sorolhatnánk hosszan.
Éppúgy szalonként értelmezhető a Kelemen kör működése, szintén a fővárosban. Ők is büszkélkedhetnek vendégeikkel Szilágyi Ákostól Parti Nagy Lajosig, s éppúgy adnak megmutatkozási lehetőséget a kezdők számára: tavaszi és őszi évadnyitóikon bárki felolvashatja műveit. Mivel az alapítókon (Novák Valentin és Payer Imre) kívül a tagok is (Tolvaj Zoltán és Boldogh Dezső, Szappanos Gábor és mára a Plastic Rabbits formáció nevű zenekar, valamint Klement Zoltán képzőművész) gyakorló alkotók, itt a műhelymunka is megvalósul, s a kezdők bármikor kaphatnak odafigyelő kritikát a felsorolt költőktől, íróktól.
Vannak ezeken kívül országszerte más kezdeményezések is, melyek jelentősége kicsit sem lebecsülendő, ám részleteiben, csak egy-egy lehetőségre koncentrálva valósítják meg mindazt, amit egy szalon öszszesűríthet: a megmutatkozást, a művészeti ágak közti tájékozódást, átjárást, inspirációt és esetleg a tudományokra való kitekintést. Amennyiben pedig e keretek között testközelbe hoznak aktív alkotókat, a fiatalabb generáció számára biztosítják azok közvetlen, folyamatos, kritikus figyelmét, egy közösség stabilitását és persze az informális hálót.
Ez utóbbi, szűkebb értelemben vett szalonból van még a legkevesebb. Ugyanakkor a tehetségek gondozásának újfajta műhelyei alakultak, már publikáló írók, költők indítanak kurzusokat országszerte a fiatalok számára, de ez már egy másik történet.
