Minden mozdulat határozott legyen, ne szöszölős!
Kocsis Zoltán

Sztanyiszlavszkij amerikai verzióján tanulta a színészetet a hetvenes évek Ausztráliájában Neville Tranter. Akkor még nem gondolta, mekkora szerepet játszik majd életében a báb. Ez csak akkor vált nyilvánvalóvá, mikor egyetemükön két bábos előadását végigülte. Először ő is gyerekeknek játszott, később a felnőttbábban látott fantáziát. Hamarosan kompániát hozott létre, a Stuffed Puppet Theatre-t, amellyel azóta is járja a világot. A stuffed több jelentéssel bír, magyarázza: kitömött (mint a báb), töltött (akár a káposzta), megtömött (ha degeszre zabálja valaki magát), és van egy kevésbé szalonképes negyedik jelentése is, mutatja a középső ujjával.

A Stuffed Puppet Theatre megalakulása után nem sokkal, 1978-ban egy amszterdami fesztiválon szerepelt, és ott is ragadt Hollandiában. Ma már nemcsak előadásokkal turnézik, fesztiválokon szerepel, hanem workshopokat is tart. A Merlin Színházban is egy délutánt szentelt arra, hogy Zenóval megmutassa, mi a titka az életnagyságú, muppet-szerű bábnak.

- Azt hittem, többen leszünk - mondja kissé csalódottan. Mindez persze csöppet sem gátolja abban, hogy ugyanolyan lelkiismeretesen, akár ötször is előjátsszon, hogyan kel életre a fent említett figura.

- Egy jól megkonstruált báb a legnagyobb segítség ahhoz, hogy jó partnered legyen - meséli, és a bábosokat, növendékeket, rendezőket arra biztatja, próbálják ki, keressék meg azt a mágikus pillanatot, amikor Zeno "feléled".

Kézbe adja a zavarba ejtő ábrázatú emberkét, amelynek egyik csillogó szeme lefelé
biggyed, a másik kissé cinikus pillantással felfelé kanyarodik. Orra karakteres, keze aránytalanul lapátszerű.

Titkokat árul el Tranter, hogyan lehet feszültséget kelteni, figyelmet ébreszteni. Bármit is csinálunk a bábbal, minden mozdulat határozott legyen, ne szöszölős! Játsszunk az idővel, hogy a közönség megtapasztalhassa, milyen érzelmeket akar kifejezni a bábu.

Egyszerű gyakorlatokat ad a részvevőknek, kipróbálják, hogyan fordul, néz, kommunikál a báb, amely 15 éve a The Nightclub című előadás főszereplője volt. Mi kell ahhoz, hogy igazi kontaktus alakuljon ki a "két színész" között?

A technikát gyakoroltatja, lefaragja a felesleges, bizonytalan mozdulatokat, és arra kér mindenkit, ne színészkedjen. Ezt többeknek elég nehéz megállniuk. - Ne te mutasd az érzelmeidet, hagyd meg a bábnak - mondja. Együtt gyakorolják a testbeszédet: ha szomorú Zeno, akkor szinte összemegy, lehajtja a fejét. Ha boldog, akkor mintha megnyúlna, és előre nyitná a mellkasát. Beszél arról, mitől lesz vérfagyasztó a színpadi sikoly, azaz arról a csendről, amely az éles hangot követi. És ahogy egy báb meghal a színpadon, amit halandó sosem tud utánozni.

A részvevők kísérleteznek, próbálkoznak, mindenki továbbpörgeti az adott szituációt a saját szájíze szerint. Tranter ilyenkor kiül a nézők közé, és jót nevet egy szellemesebb ötleten, legtöbbször csak a mozdulatsor végén korrigál. Meséli, egy franciaországi workshopon annyira szuggesztív volt az egyik színésznő jelenete Zenóval, hogy a következő lépés bizonyára a szex lett volna.

Egyből látszik, Neville Tranter tiszteli a bábokat. Ezt nem is vitatja, bár hozzáteszi: már a legdurvább dolgokat megcsinálta velük előadásaiban, rájuk üvöltött, ütötte őket, még "szeretkezett" is velük. Mindig méricskélte, hol a határ. Erre csak a figuráktól kaphatott választ, meg kellett tanulnia ezt meghallani.

Új produkcióit három évig készíti, és mindegyikben szerepel színészként is. De így is mindig azon van, hogy szolgálja bábjait. Mert az izgatja, hogyan kavarodik össze az élőlény és egy elképzelt élőlény világa. És így eléri célját, a bábok annyira életre kelnek, hogy a közönség elfelejti, a színész partnere valójában textil és műanyag.

Kapcsolódó cikkek: Artúr király dalban mondja el | Freddie Mercury ötnek is elég lesz | Prömier | Trükközik a Gólem | Öreg néne Győzikéje