A nagyvállalatok számára nincs értékesebb fogás, mint egy posztjáról távozó uniós biztos. Ennek megfelelően amint kilépnek az EU ajtaján, máris az üzleti élet fontos pozícióiban találják magukat. A Barroso-bizottság egyes tagjai is könnyen megtalálták az átjárást a köz- és a versenyszféra között.
Egykori pozíciójával összeegyeztethetetlen tisztségeket vállal a magánszférában több volt uniós biztos – állítja az EU-s döntéshozók és az üzleti világ közötti összefonódásokat figyelemmel kísérő és rendszeresen a nyilvánosság elé táró brüsszeli székhelyű civil szervezet. A Corporate Europe Observatory (CEO) október végi jelentése azzal a vádolja a 2014 őszén leköszönt második Barroso-bizottság tagjainak az egyharmadát, hogy „egészségtelenül közeli kapcsolatba" kerültek az üzleti világgal, és hogy kapcsolataikat, befolyásukat magánérdekek lobbistáiként kamatoztatják.
A szervezet szemét különösen Viviane Reding igazságügyért, Siim Kallas közlekedésért, Neelie Kroes digitális napirendért és Karel De Gucht kereskedelemért felelős exbiztos szerepvállalása szúrja. Valamennyien nagyvállalatok, magánalapítványok, pénzintézetek, illetve bankok igazgatótanácsában ülnek, vagy tanácsadóként segítik privát cégek munkáját. A lobbisták tevékenységét vizsgáló civil szervezet szerint ezzel a négy volt biztossal szemben túlságosan is elnéző volt az Európai Bizottság, amikor engedélyt adott nekik a tisztségek betöltésére.
Az uniós „kormány" 2011-ben megszigorított etikai kódexe nem tiltja, hogy a volt biztosok munkába álljanak, de tájékoztatniuk kell róla az Európai Bizottságot, ha ez a távozásuk utáni másfél éven belül történik. Ha egykori uniós szakterületükön vállalnak tisztséget, azt engedélyeznie kell egy erre a célra felállított belső etikai bizottságnak, 18 hónapon át azonban akkor is tartózkodniuk kell attól, hogy az uniós testület tagjainál, tisztviselőinél lobbizzanak.
