Volt gyerek, aki a fejbe lőtt öccsét örökítette meg

– Még Damaszkuszban festettem egy gyerekkórház falára, innen jött az ötlet, hogy vigyek egy kis színt a tábor szürke hétköznapjaiba – mondja. Idővel egyre több falat, épületet és sátrat pingált ki. Egy nap a köré gyűlt gyerekek is csatlakoztak hozzá, azóta rajzórákat tart nekik. – Az első néhány alkalommal bombákat, vérbe fagyott holttesteket rajzoltak. Volt, aki a fejbe lőtt öccsét örökítette meg – mondja Brisly, aki szerint a gyerekeknek az alkotás egyfajta terápia. – Azt kérem, próbáljanak elrugaszkodni a valóságtól, hagyják szárnyalni a fantáziájukat. Képzeljék el, hogy madarak vagy pillangók, elrepülhetnek valahová, és fessék le, milyen lenne a hely, ahol élnének. De ez nekik nagyon nehéz.

Az a célja, hogy megmutassa, a művészettel saját valóságot alkothatnak, ahová elmenekülhetnek a szörnyűségek elől. – Ezeknek a gyerekeknek nagyon hamar fel kell nőniük, sokan dolgoznak, ők tartják el a családjukat. A foglalkozások alatt azonban minderről elfeledkezhetnek, kicsit élvezhetik a „gondtalan” gyerekkort – mondja Libanonból.

Gondolkodás nélkül fogadta el egy szír ismerőse felkérését is, hogy rajzoljon a Zayton & Zaytonah című gyerekeknek szóló újságba. A 2013-ban indult magazint kéthetente, ötezer példányban nyomtatják a Szíria észak-nyugati részén fekvő Aleppóban. Korábban lebombázták a szerkesztőség épületét Szarakibban. A lap belföldi és külföldi adományokból tartja fenn magát, fizetést senki sem kap.

– Mesék, játékos feladatok, sőt angolnyelv-leckék vannak benne – magyarázza Brisly. Szíriában sokan nem tudnak iskolába járni, nincsenek tankönyvek, az áramkimaradások miatt kevés esélyük van ismeretterjesztő műsorokat nézni, így az alkotók az ifjúsági magazinnal próbálnak alternatívát nyújtani.

– A művészet az én fegyverem az erőszak ellen. Ha csak egy gyerek választja a rajzaimat a fegyverek helyett, már győztem – mondja.