Visszapörgetett történelem
A feltűnő önvizsgálatot a politika is mozgatja: Julia Gillard munkáspárti kormányfő így próbálja csökkenteni a szeptemberi parlamenti választásokra jósolt vereség mértékét. A múlttal való szembenézés a viszonylag fiatal nemzeti identitás része. – Ausztrália csak az 1960-as években kezdett társadalmilag elszakadni Nagy-Britanniától, addig nagyrészt az a közfelfogás uralkodott, hogy „mi tulajdonképpen angolok vagyunk” – mondja Holló Dorottya. Az ELTE docense, s egyben az Angol-Amerikai Intézetben működő Ausztrál Tanulmányok vezetője emlékeztet rá, hogy a Nemzetközösség tagja mintegy fél évszázada tért át a fontról a dollárra, 1973-ban szüntette meg a bevándorlást szűrő „fehér Ausztrália-politikát”. Bevezették a metrikus mértékegységeket, saját himnuszuk is lett. A hetvenes években kapott elismertséget a jogban és a társadalomban is a multikulturalitás, ez – a kemény munka, a természeti elemekkel való küzdelem, a semmiből emelt civilizáció és a demokrácia mellett – ma már a fő ausztrál értékek közé tartozik. Ausztrália kirekesztő országból befogadó, elfogadó társadalom lett.
A bennszülött lakossággal szembeni politika is a hatvanas évek végére változott meg. Az 1967-es népszavazás például eltörölte az 1901-es alkotmány azon kitételeit, hogy az őslakosokat nem veszik be a népszámlálásba, és a szövetségi kormány velük kapcsolatban nem hozhat törvényeket. – E történelmi változtatás nyomán szó sem esik az őslakosokról az alkotmányban, a majd’ két hónapja a canberrai parlamentben elfogadott törvény ezt a hiányt próbálja valahogy pótolni – magyarázza Gall Cecilia ausztrál lektor. Az alaptörvénybe valószínűleg nem fognak visszakerülni, mert alkotmányt csak népszavazással lehet módosítani, s ehhez nincs meg a szükséges politikai konszenzus.
Az őslakosokkal szembeni nagy politikai gesztust 2008-ban Gillard elődje, Kevin Rudd tette meg. A régóta esedékes, s a kártérítéstől való félelmek miatt is elhúzott bocsánatkérés szerepelt a Munkáspárti politikus választási programjában. A mélyen őszinte gesztus azonban csak részben jelentett gyógyírt azokra a megaláztatásokra és szenvedésekre, amelyeket a bennszülöttek az őket gyakran – a kor szellemében – „civilizálni” akaró fehérek jóvoltából átélni kényszerültek. Az aboriginal lakosság születéskor várható élettartama tizenhét évvel kevesebb az ausztrál átlagnál.
– Sok ausztrál nem is tudott a bennszülötteket ért jogfosztásokról, ahogy a kényszer-örökbeadások sem voltak közismertek. Az ügyek csontvázként zuhannak ki a szekrényből, a társadalom jelentős része számára roppant kényelmetlen szembenézni a kínos igazsággal – mondja Gall Cecilia. Az ellenzékben lévő, magukat liberálisnak nevező konzervatívok gyakran hangoztatják: abba kéne hagyni az önostorozó „gyászszalag-politikát”. Holló Dorottya szerint az oktatásban viszont évtizedek óta nagyon figyelnek arra, hogy a gyerekekkel korán elfogadtassák a sokszínűséget, és megismertessék őket a kontinensnyi ország történelmének nem mindig fényes fejezeteivel.
A jólétet a bevándorlásnak is köszönhető Ausztrália számára komoly problémát okoz az illegális migráció. A csónakokon érkező menekültekkel szemben meglehetősen erős a társadalmi ellenérzés, gyakran hallani, hogy az illetők „miért nem várnak a sorukra, mint más rendes bevándorlók”. Az ausztrál televízióban ugyanakkor nagy sikerrel ment a Go Back To Where You Came From (a Spektrum csatornán Menekülj címmel vetített) „valóságshow”. Ennek keretében – mintha visszafelé pergetnének egy filmet – az illegális migráció különböző állomásaira vittek vissza ausztrál átlagembereket. Megtapasztalták, milyen a Karácsony-szigeteken működő elkülönítő tábor, milyen a tengereken lélekvesztőkben hánykolódni, s milyen viszonyok elől menekülnek el emberek Kongóból, illetve Irakból. A fordított utazás megtette hatását: a résztvevők közül többen át is értékelték nézeteiket.
