A másik igazság birtokosai
Amilyen nagy a Kreml médiabirodalma, olyan későn kezdték meg felépítését. A Szovjetunió összeomlásával szétesett az orosz propagandagépezet is. Vlagyimir Putyin 2000-ben döntött úgy, hogy terjeszteni kell az orosz álláspontot, ám még neki is újabb öt évet kellett várnia, hogy a Russia Today megkezdje sugárzását. A késésnek előnye is volt, hiszen a csatorna a digitális világban született, profin használja az internetet. Tartalomban és kinézetben is a BBC és a CNN követője lett, csak épp „orosz olvasatban” mondta el a történetet. Ám ez senkit sem érdekelt – írja a New York-i székhelyű Modern Oroszországért Intézet (IMR) tanulmánya. A nézettség akkor kezdett emelkedni, amikor 2009-ben a csatorna
Oroszország „fényezése” helyett arra kezdett koncentrálni, a Nyugat, különösen az Egyesült Államok mennyire borzalmas hely.
A sikeres tartalmi stratégia megtalálásával párhuzamosan a csatorna nevet váltott, az RT mozaikszó már nehezebben köthető Moszkvához. A pozitív üzeneteket ezentúl szenzációhajhász típusú tálalással keverték.
 |
| Sarah Oates |
„Ez már nem a régi szovjet propaganda. Profik, a műsor szebb és modernebb, mint bármelyik amerikai hírcsatorna” – mondta lapunknak Sarah Oates, a marylandi egyetem professzora, a politikai kommunikáció kutatója.
A siker másik titka az Amerika- és Nyugat-ellenes tartalom, amely azt sugallja, a néző egy „másik igazságot” kap. A Kremllel fenntartott szoros anyagi és szakmai kapcsolatot büszkén vállaló RT megkérdőjelezi az amerikai álláspontot olyan kérdésekben, mint az arab tavasz, a terror elleni háború, a szíriai és ukrajnai konfliktus vagy a világgazdaság helyzete.
Propaganda vagy diplomácia?
Médiakutatók sem értenek egyet abban, hogy az RT a „puha diplomácia” legitim eszköze-e, vagy egyszerű propaganda. Hiszen az Európai Unió fizeti a Euronews tévécsatornát, Nagy-Britanniában ott a BBC, Franciaországban pedig a France24. Oates szerint az RT más, mint az említett csatornák, az ukrán válság óta pedig egyértelműen feladta, hogy híreinek bármi köze legyen a valósághoz. „Az RT nézői nem híreket akarnak, hanem azt, hogy megerősítsék őket véleményükben.
Olyanok, mint egy focicsapat drukkerei”
– fogalmaz.
Az RT nem egyértelműen propagandaeszköz Galina Miazsevics szerint. „A legfontosabb céljuk a zavarkeltés. Amíg nem tudjuk, mi az igazság, előállnak a maguk verziójával” – mondta lapunknak telefonon a belorusz médiakutató, aki a leicesteri egyetemen tanít.
Amikor 2014 augusztusában lezuhant a maláj gép Ukrajna felett, azonnal előálltak a saját teóriáikkal – azt állították például, hogy holttestekkel volt teli a gép. „Tudják, hogy a nézőik imádják az összeesküvés-elméleteket és a botrányokat. Hogy nem híreket akarnak, csak szórakozni” – mondja Miazsevics. Szerinte ma már nem lehet olyan propagandáról beszélni, mint a szovjet időkben, hiszen megszámlálhatatlan információforrás áll az emberek rendelkezésére. A fent említett IMR-tanulmány szerzői úgy fogalmaznak: „az új típusú propaganda célja nem a meggyőzés, hanem hogy a képernyő előtt tartsa a nézőt, és elterelje a figyelmét ahelyett, hogy cselekvésre agitálná”. A tanulmány idézi az egykori Kreml-bennfentes Gleb Pavlovszkit, aki szerint a szovjet időkben, ha hazudtak is, megpróbálták bizonyítani, hogy igazat mondanak. Ma már „bárki létrehozhatja a maga valóságát”.
Sok pénz, korlátozott hatás
Megéri-e Moszkvának ennyi pénzt költenie minderre? Az egykori szovjet államokban, ahol jelentős orosz ajkú kisebbség él, szintén erős az orosz média hatása. A balti államokban négymillió nézője van az orosz állami tévé programjainak. Lettországban a Kreml-csatorna a második legnézettebb. Litvánia, Moldova és Ukrajna kormánya annyira aggasztónak találta a moszkvai propagandát, hogy
elérhetetlenné tette a csatornákat.
„Az örmény médiában nem jelennek meg a világ eseményei, azokról három orosz tévéből és a CNN-ből tudnak tájékozódni az örmények. Így az orosz szempont a legbefolyásosabb” – mondta egy októberi, az orosz propagandáról rendezett brüsszeli sajtószemináriumon Boris Navasardsyan. „A pénzszűkében lévő örmény médiumok pedig anyagi támogatást kapnak a Sputnik-hálózattól, és az elmúlt egy évben érezhetően változtattak a tartalmukon” – mondta a jereváni sajtóklub vezetője. Hozzátette: az orosz média egyik üzenete például az, hogy az EU az USA befolyása alatt áll, nem szuverén. „Ez csökkenti a hitelét, ami megnehezít bármilyen tárgyalást az EU-val.”
Becslések szerint Nagy-Britanniában 2,5 millióan, az Egyesült Államokban hárommillióan nézik az RT-t. YouTube-csatornájára 1,6 millióan iratkoztak fel. Ám a kelet-ukrajnai konfliktus sok kárt okozott Oroszország nyugati megítélésének, és ezen az RT sem tudott változtatni. A neves amerikai kutatóintézet, a Pew nyolc NATO-tagállamban végzett felmérése szerint Oroszország és Putyin megítélése mélyponton van: Spanyolországban mindössze a lakosság 6, Lengyelországban 9, az Egyesült Államokban 21 százaléka vélekedik kedvezően Putyinról.
Az RT hazudozását belül sem tudja mindenki elviselni; a csatorna két műsorvezetője, Liz Wahl és Sarah Firth is élő adásban mondott fel. Az RT főszerkesztője, Margarita Szimonyan erre úgy nyilatkozott, hogy médiaháború zajlik az RT ellen, és „nehéz kiemelkedni a tömegből. Sok sikert kívánok azoknak, akik ezt nem bírják”.
Akik hamar utolérik a hazug embereket
Divatba hozta Ukrajnában a médiában megjelent hazugságok leleplezését a másfél éve indított StopFake.org internetes oldal. Miután elindult az újságírók által működtetett szájt, amely az orosz hazugságokat szedte darabokra, a hagyományos médiumok is elkezdték ellenőrizni egymás és az orosz sajtó állításait.
„Egy időben ez volt a legmenőbb dolog az egész ukrán médiában, a lakosság pedig megtanulta, hogy az orosz állami tévé hazudik” – mondta el lapunknak Brüsszelben Tatyjana Maticsak, a StopFake.org főszerkesztője és egyik alapítója. Az Internews nevű nemzetközi szervezet felmérése szerint egy év alatt 27 százalékról 19 százalékra esett azoknak az ukránoknak a száma, akik orosz csatornákat néznek, és csak 4 százalék mondta, hogy megbízik az orosz tévében. Az első egy évben a munkatársak önkéntes alapon dolgoztak, ma már az olvasók adományaiból és külföldi pályázati pénzekből is vannak forrásaik. Egyszerre igyekeznek leleplezni az orosz és az ukrán média hazugságait.
Maticsak úgy látja, a Kreml propagandagépezete nem az orosz értékek terjesztésére koncentrál, inkább arról próbálja meggyőzni a közönségét, hogy mindenki hazudik, és nincs igazság. Ha mindenki mást gyengének és hazugnak mutatnak be, akkor Oroszország erősnek érezheti magát. Ezért rengeteg a sztori arról, hogy Európában egyre több szélsőjobboldali párt jut hatalomra, vagy hogy már az uniós tagországok sem bíznak meg egymásban. Ukrajnáról azt terjesztették, hogy csődbe fog menni. Ezek ráadásul nem csak a sajtóban jelennek meg. Azt például, hogy Petro Porosenko ukrán elnök az Iszlám Állam támogatója, először egy magas rangú moszkvai külügyi államtitkár mondta.
„A belföldre gyártott hazugságok sokkal nevetségesebbek, mint amiket külföldre szánnak. Az oroszok ebben élnek, de a nyugati közönség nem. Nekik kifinomultabb propagandát kell adni” – foglalja össze Maticsak. A Kreml minden háború kezdetekor alakít az üzeneten. Amikor például Moszkva beszállt a szíriai konfliktusba, Barack Obama hirtelen barát lett, mert most, hogy Putyin együttműködik Obamával Szíriában, ez tarthatatlanná vált. Maticsak tudja, hogy a StopFake nem veheti fel a versenyt az orosz propagandával. Az a célja, hogy az emberek rájöjjenek: ha gyanús hírt látnak, próbálják kideríteni, az vajon mennyire hiteles. Ehhez elég felmenni az internetre.
Hazugságok a StopFake.org gyűjteményéből
A maláj gép lelövése után tizenegy verzióval állt elő az orosz média. Köztük azzal, hogy nem az Amszterdamból indult, hanem az Indiai-óceán felett eltűnt másik maláj gép bukkant fel.
A baltimore-i zavargások az Egyesült Államokban egyenértékűek a kijevi Majdanon történt lázadással. A fekete fiatalok a Fehér Házig mennek, és kidobják az országból Barack Obamát.
Az Iszlám Állam (IS) több mint ezer katonája van a dél-ukrajnai Odesszában. Petro Porosenko elnök az IS tagja, és Ukrajnát az Iszlám Államhoz akarja csatolni.
