A 67-es vonal valójában az 1967-es háború előtti, 1949-es tűzszüneti, „zöld” vonalat jelenti, amit megrajzolói soha nem szántak véglegesnek, illetve nemzetközi határnak. (Állítólag a térképen zöld tollal húzták meg a vonalat, innen a neve, de sajnos a toll néhol vastagon fogott, ezért a térképeken is vastagabban jelzik.)  

A palesztinok érvelésükben az 1967-es háború után született 242-es ENSZ BT határozatra hivatkozva értékelik úgy, hogy Izraelnek vissza kell vonulnia az 1949-es határokig. (Persze kezdetben az a palesztinok számára sem volt egyértelmű, hogy ez a vonal legyen a határ, de a Palesztin Felszabadítási Szervezet 1988-tól kezdve már ezt az álláspontot képviselte.) A 242-es határozat szövegében – amely egyébként nem tesz említést a palesztinokról – azonban nincs egyetértés. A határozat arra szólítja fel Izraelt, hogy vonuljonon vissza a nemrég elfoglalt területekről. A dokumentum francia és az angol változatában rejlő, egy névelőben tettenérhető különbság miatt Izrael azonban vitatja, hogy a határozat az összes, 1967-ben elfoglalt területre vonatkozna.

Izrael szeretné megtartani azokat a nagyobb, immár több tízezer lakossal bíró ciszjordániai zsidó telepeket, és a korábbi rendezési tervek alapján a Negev-sivatagban adta cserébe földet a palesztinoknak. Azonban – főleg a jobboldalon – az 1967-es határokra való hivatkozást hevesen elutasítják, és csakis a tárgyalóasztalon megrajzolt határok életképességében és relevanciájában hisznek, és emellett érvelnek.