Václav Havel sokáig a Nyugat megtestesítője volt a szlovákság szemében, mindazokat a tulajdonságokat személyesítette meg, amelyeket a csehekben idegen elemként érzékeltek, s amelyekhez mégis fokozatosan közeledtek. Az exelnök haláláig az egyéni szabadságjogok kérlelhetetlen harcosa volt, s ezzel a megalkuvás nélküli képviselettel éles ellentétbe került a vidéki szlovákságra jellemző huszadik századi opportunizmussal. Ezekben az évtizedekben Jozef Tiso és Gustáv Husák határozta meg a szlovák politika paradigmáját, akik saját hatalmuk megőrzése érdekében nem haboztak feláldozni a polgárok szabadságát, még az életeiket sem, miközben a valódi szándékukat az állítólagos nemzeti érdekekkel és a történelmi kényszerrel álcázták. Mindezek következtében Szlovákiában a másként gondolkodókat, a totalitárius hatalommal szembeszegülőket leginkább bohém duhajkodóknak tartották, akiknek nincs veszítenivalójuk“ - mutat rá a szerző.

Václav Havel

A továbbiakban arra hívja fel a figyelmet, hogy Václav Havel idealizmusát Szlovákiában bizalmatlanul, idegenkedve fogadták, különösen azután, hogy államfővé választása után széles körű amnesztiát hirdetett és így köztörvényes bűnözők is szabadlábra kerültek, majd további súlyos bűncselekményeket követtek el. Ugyanakkor az államfő egyértelmű nyugat felé fordulásának eredményeként Csehország gyorsan beilleszkedett a demokratikus országok politikai rendszerébe. Szlovákia viszont egy ideig nem tudta eldönteni, hova tartozzék. Még mindig sokakra hatott ugyanis a 150 évvel ezelőtti nemzetébresztők, Ludovit Stúrék oroszok iránti naív rokonszenve, amelyet a magyarok elleni védekezés gyanánt tápláltak, s amelynek máig vannak követői.

Václav Havel viszont igyekezett a németekkel a kölcsönös engedmények és egyezségek révén megbékélni. Ezért 1990-ben bocsánatot kért a szudétanémetektől, a második világháborút követő erőszakos kitelepítésük miatt. Ilyen gesztusra egyhamar aligha lesznek képesek a pozsonyi  politikai elit képviselői a szlovákiai magyarokkal szemben – vélekedik Robert Klobucky, aki szerint a rendszerváltás utáni Csehszlovákiában Václav Havel merőben más értékrendet képviselt, mint a leginkább "falusi mesemondónak" tűnő Vladimír Meciar.

- A szlovákság – kevés kivételtől eltekintve – ebben a konfliktusban sokáig az utóbbi pártján állt. Mértékadó felmérések szerint még 2003-ban is rokonszenvesebb volt a volt pozsonyi kormányfő a többség szemében, mint Václav Havel. Nyolc év múltán viszont a Visegrádi Alap a minap nyilvánosságra hozott adatai alapján Václav Havel életművét a szlovákságnak több mint a fele rendkívül kedvezően értékelte, miközben Meciarét alig tizenegy százalékuk méltatta. Ennek alapján bízvást állíthatjuk – bármennyire is ellentmondásnak tűnik –, hogy Václav Havelt napjainkban sokkal több szlovák tiszteli egyik volt kimagasló államfőjeként, mint tíz évvel ezelőtt - hangsúlyozza a politikai elemző.