– Igen, úton vagyunk a mag-Európa felé. A német–francia kezdeményezés a valósághoz, főleg a görög válság nyomán kialakult helyzethez akarja igazítani az eurózóna együttműködését. A cél egy operatívabb valutaközösség –mondta lapunknak Daniela Schwarzer, a German Marshall Fund (GMF) európai programigazgatója. A közgazdász végzettségű neves elemző – korábban a berlini agytröszt, a Politika és Tudomány Alapítvány vezető elemzője – hangsúlyozta: a német–francia elképzelés nem kíván sem a nemzeti szuverenitáshoz, sem a fennálló európai szerződésekhez hozzányúlni.
|
Ők diktálják a tempót. Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia államfő a közös berlini kormányülés után
Hannibal Hanschke / Reuters |
A Reuters úgy tudja, nincs szó egységes vállalati adó bevezetéséről, viszont erősítenék a munkavállalók mobilitását. Az Európai Bizottság még szigorúbban felügyelné az eurózóna gazdasági fejlődését, a tagállamok külön csúcsokon vitatnák meg az övezet problémáit.
Schwarzer úgy vélte, hogy a német–francia kezdeményezést tévedés lenne a Cameronnak adott kontinentális válasznak tekinteni. Azt a görög válság szülte, valamint az igény, hogy vigyék végig a bankuniót, ruházzák fel hatékonyabb válságkezelési eszközökkel. Az elmélyített együttműködés még jól jöhet a brit kormányfőnek, aki hazájában érvelhet azzal: Nagy-Britannia politikailag, intézményileg, pénzügyileg sokkal kevésbé integrált, mint a mag-államok. Vagyis az eurózóna német–francia mélyítése segítheti a brit EU-tagság jelentős átfazonírozását, egyben megakadályozhatja, hogy Cameron diktálja az EU-s reformok feltételeit.
A kérdés így is adott: fenntartható-e a mag-Európa és a perifériák közötti különbség? A többes szám kötelező, mert más-más fejlettségi-gazdasági kategóriába tartoznak a nem eurózónás britek és a kelet-közép-európaiak. Schwarzer szerint a többsebességes Európának is hívott koncepció 1994-es születésétől kezdve a nyitottságra épül. Igaz, a szülőatyák, Wolfgang Schäuble és Karl Lamers CDU-s politikusok a „ Kerneuropa”-t a német–francia tandem mellett a Benelux államokkal képzelték el, két évtizeddel később már a fiskális uniónál és majd négyszer annyi országnál tartunk.
Ami a „magból” eredetileg kihagyott Kelet-Közép-Európát illeti, német és francia részről komoly politikai akarat mutatkozik arra, hogy a térség legjelentősebb államát, Lengyelországot minél jobban közelítsék a mag-Európához. – Minden tagállam szuverén döntése, hogy milyen sebességet választ, milyen közel vagy távol akar lenni a mag-Európától. A magyar kormánynak jelenleg más elképzelése van az integrációról, de ez is változhat. A lényeg, hogy a kapuk nyitva állnak – hangoztatta Daniela Schwarzer.
