„A friss, bőr nélküli tepertőt fatáblán sodrófával addig lapítjuk, amíg nagyobb, durvább darabok már nem érezhetők, és a krémben a pörkanyagok eloszlása egyenletes. Az aprítás történhet húsdarálóval is. Ebben az esetben a darálóba a legkisebb lyukú tárcsát kell feltenni.” Semmit sem bíz a véletlenre az Európai Bizottság végrehajtási rendelete, és miért is bízna, ha egyszer hivatalosan bejegyezték a tepertős pogácsát a hagyományos különleges termékek jegyzékébe. A csütörtökön bejelentett döntéssel az „omlós vagy hajtogatott leveles szerkezetű” péksütemény felkerült a közel 1200 védett élelmiszert tartalmazó listára.

Bár a világhírre a tepertős pogácsának még várnia kell, ezúttal nemcsak az elkészítési módja, hanem még a története is bejutott az Európai Unió Hivatalos Lapjába. E szerint a pogácsa szó először 1395 körül fordult elő, és hamuban-parázsban sült lepénykenyeret jelentett; így terjedt el a népmesékben a „hamuban sült pogácsa”. S mivel a tepertő is a mindennapi étkezés része lett, később megszületett a tepertős pogácsa, amely – írja az EU hivatalos közlönye – „munkaértekezletek, konferenciák vendégváró terméke” is.

Bekerült a „hengeres alakú, 3-5 cm átmérőjű, 25-50 g tömegű, darált tepertőt és sertészsírt tartalmazó” pogácsa a DOOR (Database of Origin and Registration) nevű brüsszeli adatbázisba is, ahol a legtöbb oltalom alatt álló élelmet Franciaország, Olaszország és Spanyolország halmozta fel. Magyarországról a makói hagymát, a szegedi téliszalámit, a gyulai kolbászt vagy a kalocsai fűszerpaprikát jegyezték be.

Gyakran kísérik diplomáciai bonyodalmak az uniós védelem megszerzését. A mostani EU-rendeletből is kiderül, hogy Magyarországnak először Ausztriával kellett megállapodásra jutnia. Az osztrákok végül elfogadták, hogy a bejegyzési kérelem „semmiféle kedvezőtlen hatást nem gyakorol a Grammelpogatsche nevet viselő termékre”.