– Április elseje van? – hitetlenkedett Martin Callanan brit konzervatív EP-képviselő. – Itt az euróválság, zuhan az unió iránti bizalom, hanyatlik a gazdaság, csak van jobb dolga az Euró­pai Bizottságnak, mint az újratölthető olívaolajos üvegek betiltása?!

Ám úgy látszik, hogy nincs. Próbálta valahogy megmagyarázni az Európa-szerte értetlenséget kiváltó jogszabálytervezetet Olivier Bailly, a brüsszeli testület szóvivője. – Csak a fogyasztókat védjük. Csak biztosítani akarjuk, hogy ha valaki jó minőségű olívaolajat szeretne az asztalán látni, akkor azt is kapja, amiért fizetett – közölte. A hivatalos indoklás szerint tehát a csalástól (a drágább olívaolajak felhígításától) igyekeznek megóvni a vendéglőbe járókat, nem is szólva a higiénia erősítéséről.

Az ártatlannak tűnő uniós javaslat azonban máris a bírálatok kereszttüzébe került. – Ha az EU-ban lenne logika, és megfelelően irányítanák, az emberek nem lennének annyira Európa-ellenesek. De amikor az unió ilyen őrült ötletekkel áll elő, teljes joggal megkérdőjelezik a legitimitását és a józan ítélőképességét – háborgott a Reuters hírügynökségnek Marina Yannakoudakis brit EP-képviselőnő.

„A legfurcsább döntés a görbe uborkákról szóló szabályozás óta” – így minősíti a brüsszeli kezdeményezést a Süddeutsche Zeitung német napilap, a zöldségek és gyümölcsök alakját meghatározó híres-hírhedt EU-joganyagra utalva. Indokolni természetesen azt is tudták az ­uniós tisztségviselők, és az érvek most sem hiányoznak. A nemes cél ezúttal – az éttermi vendégek megkímélésén túl – az alacsony árakkal küszködő olívaolaj-termelők felkarolása, már csak azért is, mert a többségük éppen a válság sújtotta déli tagállamokban él (Görögország, Olaszország, Spanyolország, Portugália). – A világ olívaolaj-termelésének hetven százalékát az EU adja, ezért a fogyasztóvédelemnél többről is szó van – győzködött újságírókat egy másik európai bizottsági szóvivő, Oliver Drewes.

Csakhogy nem tudni, mekkora segítség lesz az új játékszabály az olajfák gazdáinak. Európai vendéglősök arra panaszkodnak, hogy a korlátozás életbelépése után nem vásárolhatnak többé a jól bevált, hagyományos kistermelőktől, akik ma még közvetlenül az éttermeknek szállítják az ízletes olívaolajat.

Bárki bármit mond, az Európai Bizottság komolyan gondolja a dolgot, és büszkén tudatta, hogy a javaslatot a huszonhét tagállamból tizenöt máris támogatja. Németország állítólag a terv ellen szavazott, Nagy-Britannia – amely folyamatosan tiltakozik, hogy az unió mindenbe beleüti az orrát – érdekes módon csak tartózkodott. A spanyol–portugál–olasz–görög négyes pártolja az elképzelést.
Négyszemközt azért az EU-tisztségviselők sem lelkesednek mindannyian. A Financial Times című napilapnak nyilatkozva egy uniós forrás úgy fogalmazott: nem az történt, hogy Brüsszel az élet minden területét uralni akarná, inkább a bürokratikus gépezet néhány túlbuzgó munkatársa lendítette mozgásba a kerekeket. S ha már egyszer elindultak, nehéz leállítani őket.

Bízni legfeljebb abban lehet, hogy a józan ész – igaz, elég lassan – a görbe uborkánál is győzött. Az egyszerűsítés jegyében az Európai Bizottság néhány évvel ezelőtt eltörölte végre a zöldségek és gyümölcsök méretére-formájára vonatkozó szabályozást. Hiába tiltakozott az agrárlobbi, a túl pici-hajlott-löttyedt termékeket is beengedték az üzletekbe, hadd döntse el a vásárló, mit hajlandó megvenni. Akkor arra hivatkoztak uniós illetékesek, hogy a gazdasági gondok közepette abszurd lenne csupán a külsejük miatt kidobásra ítélni élelmiszereket. Kérdés, hogy az olívaolajos üvegek esetében mikor fedezik fel a helyzet abszurditását.