Újra terítékre kerülhet a függetlenségről szóló népszavazás
A tartományi miniszterelnöki széket közel egy évtizede elfoglaló liberális Jean Charest a közvélemény-kutatásokban rendre lemarad a szeparatista Parti Quebecois (PQ) nevű pártot vezető Pauline Marois mögött. Marois lenne a tartomány első női vezetője, de ha nyerne, sem szerezné meg a többséget a 125 fős parlamentben. Így ugyan napirendre kerülne a függetlenné válás kérdése, de nem tudnák olyan gyorsan lezavarni az elszakadásról szóló népszavazást. Az ügyben eddig kétszer tartottak népszavazást, 1980-ban és 1995-ben. A szavazók mindkét esetben elutasították a függetlenséget, habár az utóbbi voksoláskor kevés hiányzott, hogy a tartomány elszakadjon Kanadától.
A felmérések azt mutatják, a választóknak nem fűlik a foga egy újabb népszavazáshoz. A függetlenséget ráadásul a lakosságnak csak kevesebb mint harminc százaléka támogatja. Az is igaz azonban, hogy a szavazóknak már elegük van a liberálisokból, és ez a PQ-nak kedvezhet.
A választási küzdelembe beszállt egy harmadik párt is, a Coalition Avenir Quebec (CAQ), amelyet a PQ egyik volt minisztere vezet. Az ő véleménye szerint a szeparatizmus már nagyon hosszú ideje csak bénulást okoz a tartománynak.
Charest az utcai zavargásokra hivatkozva hozta előrébb egy évvel a választásokat. A diákok február óta egészen késő tavaszig a növekvő tandíjak ellen tüntettek. Kanadában még sosem volt ilyen hosszú ideig tartó diákdemonstráció, összesen 2500 embert tartóztattak le. A felmérések szerint a legtöbb québeci ugyan egyetértett a tandíjemeléssel, viszont a tüntetés korlátozására hozott intézkedések már kiváltották a lakosok ellenszenvét.
Charest egyébként arra építi a kampányát, hogy Québecnek inkább egy erős, munkahelyteremtő kormányra van szüksége, nem az elszakadáspártiakra, akik csak bizonytalanságba taszítanák az országot. Hangsúlyozta, a tartomány – a többi nyugati országgal ellentétben – nagyrészt megúszta a gazdasági válságot.
A kritizálók szerint a miniszterelnöknek azért volt olyan sürgős a választás, mert nem akarja, hogy befolyásolja a választókat annak a korrupciós vizsgálatnak az eredménye, amelyet a nyári szünet után vesznek ismét napirendre. A Plan Nord nevű fejlesztési tervről van szó, amelyről Charest pártja azt állította, az állami és a magánszektornak – főleg a bányászatnak és az energiaiparnak – nyolcvanmilliárd dollárt fog hozni a következő huszonöt évben. Marois szerint az üzletben részt vevő főleg bányászati cégek nem fizetnek elég díjat az államnak az erőforrások használatáért, a CAQ szerint pedig főleg külföldi vállalatok húznak hasznot a tervből.
