A Mezsgorjéban található hatalmas Janukovics-birtokon egy komplett városkát találtak, saját állatkerttel, autógyűjteménnyel, helikopterleszállóval, golfpályával, jachtkollekcióval, privát állóhajó-étteremmel (utóbbi berendezése átszámítva 2,5 milliárd forintba került), bronz állatszobrokkal, kacsaházakkal – a tóban pedig több ezer dokumentummal, amelyek rendőrök és más állami alkalmazottak megvesztegetését bizonyították.
Janukovics állítólag már 2002 óta tengette nyomorúságosnak egyáltalán nem nevezhető életét a tóparti víkendházban, melynek egyetlen, libanoni cédrusból készült ajtaja átszámítva 14 millió forintba került, a csillárokra 9,5 milliárdot költöttek, a fabútorokra félmilliárdot. A villát bejáró, tüntetők csak álmélkodtak: volt ott minden, aranyozott billiárdasztal, arany golfütő, arany szaniterek a mosdókban, egy fehér Steinway-zongora, felbecsülhetetlen értékű kiállítási tárgyak a vitrinekben, rengeteg hálószoba, több tucat értékes ikonfestmény.
|
| Janukovics rezidenciáján állatkert is volt |
Mindezt persze elnöki fizetéséből kuporgatta össze – mi másból – , bizonyára az alábbi Szuharto-féle takarékossági recept alapján.
A térségben persze sem volt teljesen szokatlan a hasonló fényűzés, Pavlo Lazarenko korábbi ukrán miniszterelnök például a becslések szerint 200 millió dollárt varázsolt el, Szlobodan Milosevics pedig egymilliárd dollárt halmozhatott fel 1989 és 2000 között.
Az élet császárai
Azt nehéz meghatározni, ki lopta eddig a legtöbbet az államfők közül, főleg azokban a diktatúrákban, ahol az önkényurak mindenféle ellenőrzés nélkül költhetik (magukra) az adófizetők pénzét. A toplistás zsarnokok akár évtizedeken keresztül dézsmálták az ország javait, a rafináltabb gazemberek bonyolult céghálózatokon, offshore számlákon keresztül szivattyúzták a közpénzt. Volt köztük, aki csak lazán besétált a nemzeti bankba (lásd keretes írásunkat), mások nemzetközi bűnhálózatban lopták ki több ország adófizetőinek a szemét.
Mivel erre a szürke zónára szűk a rálátásunk, csak hozzávetőleges becsléssel állítható fel a világ legkorruptabb vezetőinek rangsora. A Transparency International még 2004-ben állított össze egy toplistát, azóta a Panama-iratokkal lebuktatott offshore lovagokkal bővült a lajstrom, bár sok esetben nem bizonyítható, hogy állami vezetők illegális forrásból szerezték elképesztő vagyonukat. Segített a család, baráti kölcsön, törvényes adóelkerülés – hallhattuk a számtalan kifogást. Az alábbiakban ezért csak a legsurmóbb csalókat elevenítjük fel.
Keményen harácsoló kisember
 |
Szuharto, a takarékos
|
Hadzsi Mohammed Szuharto 1967-től 1998-ig volt Indonézia elnöke. A 2008-ban, 86 éves korában elhunyt politikust sokáig nehéz lesz letaszítani trónjáról, mivel keveseknek adatott meg, hogy 30 éven keresztül szisztematikusan lopjanak. Szuharto, miközben eljátszotta a keményen dolgozó kisembert, valami egészen döbbenetes összeggel, 35 milliárd dollárral rövidítette meg az államkasszát. A pénz nagy részét svájci bankszámlákon parkoltatta, amikor pedig végül perbe fogták egy potom 500 millió dolláros ügyben (amit a családtagjai által irányított segélyszervezeteken keresztül lophatott el), rezzenéstelen arccal közölte, hogy csak jól takarékoskodott. Hogy, hogy nem, a bíróság végül úgy ítélte meg, hogy sajnos elnök úr már túl beteg ahhoz, hogy bíróság elé álljon.
Mint Marcos Hawaiion
 |
| Marcos 1982-ben |
Ferdinand Marcos, Fülöp-szigetek korábbi elnöke a másik főkolompos, aki 1972-től 1986-ig tartó hivatali ideje alatt 10 milliárd dollár körüli összeget sikkaszthatott el. Kalandos pályáját többek között választási csalások, fogolykínzások, politikai gyilkosságok kísérték.
Marcos egyik nagy találmánya a hadiállapot bevezetése volt: ha einstandolni akart egy komplett ágazatot – legyen az az állami árampiac, vagy a cukorbiznisz –, akkor egyszerűen létrehozott rá pár céget, majd rendeletet hozott, hogy mostantól akkor ők visznek mindent. Vállalatait aztán mentesítette a minimálbértörvény alól is, így munkások százezrei kerültek az éhhalál szélére. Marcos uralmát végül a népharag söpörte el.
A leglazább bankrabló
 |
| Husszein a trónfosztás előtt |
Minden bankrabló csodájára járhat Szaddám Husszein faék egyszerűségű ötletének. A néhai iraki diktátor nem teketóriázott, amikor már szorult körülötte a hurok, egészen pofátlan megoldáshoz folyamodott. 2003 március 18-án, a koalíciós bombázások megkezdése előtti napon elküldte fiát, Kuszajt a bagdadi központi bankba egy kézzel írt megbízással, hogy vegyen fel a nevében egymilliárd dollárt. A fiú teljesítette is az ötórás küldetést - ennyi időbe telt, mire a 100 dolláros bankókkal teli dobozokat felrámolták a teherautókra. Mondjuk nem jutottak vele messzire: Kuszajt megölték az amerikai katonák, apját pedig egy földbe ásott lyukból ráncigálták elő, majd elítélték és felakasztották.
Feleségével együtt 1986-ban Hawaiira szökött, de azért a bukszát nem felejtette otthon. Az amerikai vámosok 23 oldalas jegyzéket készítettek a házaspárnál talált vagyontárgyakról. Marcosék két hatalmas C-141-es teherszállító repülőgéppel érkeztek, amiben 23 faládát, 12 bőröndöt szállítottak, továbbá számtalan kisebb-nagyobb dobozt, bennük egy raktárnyi ruhával és 413 ékszerrel. Az ékszerdobozokban akadt többek között volt 70 pár drágakő-berakású mandzsetta, egy ezüst borítású márványszobor a csecsemő Jézusról (gyémánt nyakékkel), egy ritka, szőlőszem méretű rózsaszínű gyémánt, egy Cartier-gyémánt fejdísz, továbbá 24 aranyrúd.
|
Imelda Marcos híres ékszergyűjteményének egy szerényebb darabja
|
A vagyonka teljes értéke 20 millió dollár lehetett, ami elég szép summa, ha azt vesszük, hogy Marcos fizetése sosem haladta meg az évi 13 ezer dollárt, de csak aprópénz ahhoz képest, hogy a Fülöp-szigeteki legfelsőbb bíróság szerint a diktátor és családja 10 milliárd dollárig terjedő összeget harácsolhatott el több mint két évtizedes uralkodása alatt. A Marcos-dinasztia vagyonát ingatlanokban és külföldi számlákon tartotta, a házkutatások során Michelangelo- és Picasso-képeket is találtak luxusvillájukban. Marcos 1986-os halálát követően a svájci bankokból végül sikerült kipréselni egymilliárd dollárt, a "hawaii kollekciót" pedig elárverezték. A XX. század legnagyobb államilag szervezett sikkasztássorozatáért a több évtizedes nyomozás ellenére senki került börtönbe, és az ellopott összegnek is csak egy része került elő.
Kongó kassza
Egy másik nagy spíler Mobutu Sese Seko, Zaire (a mai Kongói Demokratikus Köztársaság) volt elnöke, a 20. század egyik legenyveskezűbb diktátora. Mobutu igen elfoglalt ember volt, de a riválisainak kínzása és nyilvános felakasztása mellett azért jutott ideje rá 30 éves uralma során, hogy szétlopja az államkasszát, úgyhogy mire 1997-ben megbuktatták, már majdnem a felét lenyúlta a Zairének folyósított 12 milliárd dolláros IMF-segélynek, ezzel egyszerűen csődbe vitte az országot.
|
| Mobutu egykori rezidenciája |
Nem sokkal marad le mögötte Sani Abacha nigériai vezető, akinek négymilliárd dolláros magánvagyonából – halála után – a felesége próbált 4 bőröndnyivel megpattanni, a sors iróniája, hogy a többit szétrabolták.
A varázslóiskola nagydoktorai*
Név
| Ország
| Ellopott összeg (forint**) |
Szuharto
| Indonézia
| 9,66 billió |
| Marcos | Fülöp-szigetek
| 2,76 billió |
Janukovics
| Ukrajna
| 2,24 billió
|
Mobutu
| Zaire | 1,38 billió |
| Milosevics | Szerbia
| 276 milliárd |
Husszein
| Irak
| 276 milliárd
|
* Válogatás
**276 forintos árfolyamon számolva (Forrás: Transparency International, Forbes, Guardian, Wikipédia) |
