Önpusztító gyakorlat: milliószám dobáljuk el, pedig hibátlan
Forradalminak számító véleményt közölt az EU Observer az európai zöldek, illetve a szocialisták egy-egy európai parlamenti képviselőjétől. A közös álláspont szerint környezeti és foglalkoztatási szempontból is tarthatatlan az a gyakorlat, hogy az ipar rövid használat után eldobandó műszaki termékeket gyárt. A szabályozásban előnyt kellene biztosítani az újrahasználatnak és a javíthatóságnak.
Az európai piacokon jelenleg kapható automata mosógépek úgyszólván javíthatatlanok. Az egyik leggyakoribb hibát nem a motor elromlása vagy a fűtőszál elvízkövesedése jelenti, mint a vízlágyítószeres reklámban – ezek a valóságban alig okoznak problémát. Az igazán nagy baj a csapágy kikopása, ami csak a legnagyobb fődarab, a dob cseréjével együtt reparálható. A szintén sokszor elromló vezérlőpanel megbonthatatlan, nem lehet belepiszkálni, a cseréje viszont egy új mosógép árának egyharmadába kerül.
A piac – végső soron az üzleti és szabályozási környezet – a gyártókat a „dobd el és vegyél újat” filozófia képviseletére ösztönzi. E felfogás drasztikus hatással van a környezetvédelemre, a foglalkoztatásra és az európai polgárok pénztárcájára. Az említett praktikákat semmilyen szabály nem tiltja – furcsa, de még azt sem, hogy egy alkatrész bizonyos számú használat, meghatározott időtartam vagy kilométer után tervezetten elavuljon.
Az elektromos és elektronikus hulladékok mennyisége viszont a „körforgásos gazdaságról” (Circular Economy) készült európai parlamenti jelentés szerint tempósan, évi 3-5 százalékkal növekszik, és az Európai Bizottság előrejelzése szerint 2020-ra el fogja érni éves szinten a 12 millió tonnát.
|
Életkép a dél-kínai Jünnanból. Nem feltétlenül szervizút
Reuters |
A Zöldek frakciójában ülő francia Pascal Durand, illetve a német szociáldemokrata Jo Leinen közös véleménye szerint mindez nem mehet így tovább: még a világ leggazdagabb régiói sem engedhetik meg maguknak, hogy néhány hónapnyi vagy évnyi használat után ritka fémek, környezetre ártalmas műanyagok és tökéletesen használható alkatrészek sokaságát hajítsák a szemétbe. Az „elromlásra tervezett” elektromos eszközök térhódítása különösen a legkevésbé fizetőképes rétegeket sújtja, hiszen ők a tartós minőséget nem engedhetik meg maguknak, a javítás viszont jelenleg nem éri meg.
A munkahelyek ráadásul nem csak emiatt forognak veszélyben: a javításnak és a felújításnak hatalmas foglalkoztatási potenciálja lenne, csak éppen ki kellene használni. A francia–német szerzőpáros különösen az utóbbiban, vagyis a szétszerelés és karbantartás utáni ismételt piacra dobásban lát fantáziát, ami akár 60 százalékos anyag- és energiamegtakarítás mellett 30-40 százalékkal alacsonyabb áron biztosíthat az új termékkel azonos minőséget, 15-ször kisebb üvegházgáz-kibocsátás mellett.
Jávor Benedek, a Circular Economy-jelentés egyik beterjesztője egy további érvet is említett a szemléletváltás mellett: az elektronikai termékekkel együtt hulladékká váló ritka anyagok kereskedelme gyakran összefügg azon konfliktusokkal, amelyek megalapozzák a jelenlegi népvándorlást. A kereslet csökkenése lényegesen csökkentené a válságövezetek instabilitását –véli a PM EP-képviselője.
A változtatáshoz mindenekelőtt hatékony ösztönzőkre lenne szükség: részben a hulladékká válás megdrágítására, részben pedig a javíthatóság és felújíthatóság elősegítésére. Utóbbira van már uniós előírás – a 2009-ben elfogadott Eco design direktíva –, ám a jelek szerint nem igazán működőképes; Pascal Durand és Jo Leinen egyebek mellett ennek erősítésére tett javaslatot. Egyben emlékeztetnek arra a meghökkentő tényre, hogy a sokkal liberalizáltabb amerikai gazdaság e téren lényegesen jobban teljesít: ott 43 milliárd dolláros üzletág a javítás-felújítás, és 180 ezer embernek ad munkát.
Kidobott fridzsiderek vadlerakásban
Magyarországon az állam illetékes szervei bőségesen beszedik a termékdíjat (az eladott új termékek árába építve), illetve a lerakási járulékot (a hulladékká váló berendezések után), a begyűjtési és hasznosítási kötelezettségeiket viszont egyre hanyagabbul teljesítik. A gyűjtés és a hasznosítás pályázatokkal működik, az utóbbi években azonban rendszeres gyakorlattá vált, hogy a tendereket csak az év utolsó hónapjaiban – vagy még akkor sem –írják ki. Idén még ennyire sem működik a rendszer – ahogyan a szaktárca kérdésünkre megerősítette: „az állami hulladékgazdálkodást közvetítő szervezet év eleji strukturális átalakítása valóban késleltette a közbeszerzéssel kapcsolatos feladatok elindítását”. Valószínűleg ezzel a „csúszással” is összefügg, hogy hazánkban újra tömegessé vált a vadlerakás, nemrég például Veszprém mellett fedeztek fel egy hatalmas, illegális hűtőszekrénybontót és -tárolót.
