A magyar demokrácia bóvli, és már senki nem tudja eladni - Interjú Charles Gatival

– Lehet-e sejteni, milyen lesz a kialakulóban lévő új világ?

Gati professzor visszaült az egyetemi padba Mediaworks

– Ennek az új világnak a fő ismérve, és itt nemcsak, de főleg Európára és Amerikára gondolok, hogy a politikai, üzleti, oktatási elitek lassan, de biztosan elveszítik korábbi befolyásukat. Ebben óriási szerepe van az internet szabadságának vagy szabadosságának. Ma az egész világon eluralkodott az a nézet, hogy nemcsak számít mindenkinek a véleménye, de ugyanolyan fontos, mint a másiké. Vagyis leértékelődik a tudás, a tapasztalat, a szakértelem. További baj, hogy a viták túlléptek a civilizált kereteken. Bizonyos, gyakran névtelenül megjelenő érvek, érvrendszerek – nem is említve a durva szitkok elszaporodását – akár húsz évvel ezelőtt is elképzelhetetlenek lettek volna, vagy csak marginális helyeken jelentek meg.

– Ebbe kapaszkodnak azok, akik támadják a politikai korrektséget?

– Ebbe is. És kihasználják a neveletlenek, a tudatlanok beképzeltségét, akik azt hiszik, hogy a szabadság mindenre felhasználható. Természetesen nem vagyok a szabadság ellenfele, de fájlalom, hogy nincs normális módszer a tudás, a gyakorlat, a civilizált viselkedés oldalán a demagóg és a rosszindulatú véleményekkel szemben. Azt is fájlalom, hogy egyre inkább meghonosodik a lenini mondás, miszerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Aki kritikus, azonnal ellenséggé válik.

– Imponáló, hogy a nyolcadik ikszhez érve, a tanítástól való lassú visszavonulása közben két évre beült a padba pszichoanalízist tanulni. Segít ez megérteni az emberek és a társadalmak viselkedését?

– Ez hosszabb téma lenne, de egy területet megemlítenék. Igen időszerűnek tartom Sigmund Freud rövid remekművét, a Rossz közérzet a kultúrábant. Ebben azt fejtegeti, hogy a civilizációt meg kell védeni attól az erőszakos ösztöntől, amely gyilkolásra készteti az emberiséget. Tanulmányaim alkalmat adtak arra, hogy megismerjem a különféle kórtünetek felbukkanását a politikai életben is. Egyéni elemzést azonban csak nálam szakavatottabbak tudnak készíteni, és ők is csak bizalmas, négyszemközti terápia nyomán. Több felkérésre sem vállaltam, hogy a távolból elemezzem Vlagyimir Putyin vagy Orbán Viktor lelkiállapotát.

Alma matere, a Madách Imre Gimnázium előtt A szerző felvétele

– Ilyesmire én sem kérem. Mit tehet Magyarország, hogy csökkentse az átmeneti időszak kockázatait?

– Emlékezetünkből nem szabad kiirtani a korábbi évtizedek jelentős eredményeit. A mostani túlzott kritikák az Európai Unió ellen például nem veszik figyelembe, hogy 1945 után hetven évig – eleinte csak a kontinens nyugati részén – béke és jólét jött létre. Ez az integráció eredménye, és fontosabb, mint az, hogy a brüsszeli bürokrácia néha hibásan vagy a jogkörét túllépve cselekszik. Ne a banán méretére vonatkozó hülye szabályok alapján ítéljük meg az EU teljesítményét! A nemzetállamok szerepének túlértékelése számomra történelmi amnéziára utal, elvégre az európai történelemből tudjuk, hogy a modern integrációs hullámok előtt milyen katasztrofális háborúkba sodródott a kontinens.

– Hat évtizede ment el Amerikába, és visszatekintve pályájára, helytállt. Ma a magyar kormány és vele sok ember tömeges bevándorlástól tart. Mi magyarázza a páni félelmet, és mi lenne a kormány feladata?

– 1956 után ötvenezer magyar menekült érkezett Amerikába. Barátságos és segítőkész volt a fogadtatás, csak jó emlékeim vannak. Másoknak lehetnek rosszabbak is, elvégre a szélsőjobboldali sajtóban felmerült, hogy magyar vagy akár szovjet kémek is lehetnek a magyar menekültek között. De hát volt mozgalom az írek, majd az olaszok ellen, a huszadik század elején a zsidó bevándorlók ellen, akiket bolsevizmussal is megvádoltak. Egy kisebbség mindig félt a másságtól. Tehát megértem, hogy amikor ennyi szerencsétlen menekült jön a Közel-Keletről, akik nem is fehérek, nem is keresztények vagy éppen zsidók, könnyű rájuk mondani, hogy nem tartoznak Európába vagy Amerikába. És ebben van is némi igazság. Ugyanakkor a keresztény vallás, a zsidó vallás vagy a hitetlenek erkölcsi hitvallása is kötelez mindannyiunkat a szerencsétlenek felkarolására. Ezért tetszett nekem annyira Justin Trudeau kanadai miniszterelnök gesztusa, aki kiment a repülőtérre emberi módon üdvözölni a szí­riai menekülteket.

– A magyar kormány Donald Trump választási győzelmében reménykedik – együtt az orosszal, az iránival és a zimbabwei-vel. Nem túl jó társaság. Bölcs dolog volt elkötelezni magukat?

– Amerikában legfeljebb a külügy pár hivatalnoka, netán pár jó szemű újságíró vette észre, hogy Orbán Viktor beállt Trump mögé. A probléma maga a kapcsolatok állapota, és nem az, hogy a magyar kormányfő a republikánusokat kedveli. Számomra érthetetlen ez a hozzáállás, hiszen emlékezetes, hogy ő John McCain elnökjelöltségét is támogatta, aki aztán neofasiszta diktátornak nevezte. Hatásosabb lenne nem beavatkozni az amerikai belpolitikába, annál is inkább, mert a magyar vezetés és a jobboldali sajtó nagyon is érzékeny arra, hogy az Európai Unió vagy Amerika mit mond a magyar kormányról.

– A magyar–amerikai viszony megromlása a világ mai állapotában egyesek szerint már az ország biztonságát veszélyezteti. Van-e esély arra, hogy a kapcsolatok elmozduljanak a mostani mélypontról?

– Nagy kár, hogy még az olyan tehetséges diplomata, mint Szemerkényi Réka nagykövet, aki az én egyetemem neveltje, sem tud átlépni a jobb kapcsolatok útjában álló, sajnálatosan magas akadályokon. Hiába, még a legügyesebb üzletember sem tud folyamatosan bóvlit eladni. Az áru minőségéről van szó, azaz a magyar demokrácia egyre gyengülő állapotáról és az orosz politikai kapcsolatok egyre bővülő rendszeréről. Amíg ezen a két területen nincs változás, addig nem látok esélyt arra, hogy javulnának a kapcsolatok. Ezen nem változtat az, hogy ki a nagykövet, mert alapvetően strukturális problémáról van szó.