Demokraták és republikánusok ritkán értenek egyet, de az orosz elnököt hasonlóan látják: autoriter vezetőnek, akinek nagyhatalmi álmai veszélyt jelentenek Kelet-Európa és a Kaukázus hatalmi egyensúlyára.
Mintha Putyint hallanánk
Trump ezzel szemben – nyilatkozatai alapján – csodálja Putyin erős kezű vezetői stílusát és hatékonyabb elnöknek tartja Barack Obamánál. Amikor Trump arról beszél, hogy az Egyesült Államok képmutató, amikor demokráciáról beszél és erkölcsi magaslatra helyezi magát, illetve amikor lekicsinyli a NATO szerepét, olyan, mintha az orosz elnököt hallanánk. Sokan próbálják megfejteni, honnan származik Trump meglepő oroszbarátsága. A leggyakoribb nézet, hogy üzleti érdekekből, hiszen ő és több közeli munkatársa is számos szállal kötődik az orosz gazdasághoz. A The Washington Post elemzése szerint mindez azt mutatja, Trump mennyire másként látja a világot, mint egy „átlagos" elnökjelölt. Egy nagyhatalomról alkotott képét ugyanis nem a geopolitikai érdekek, stratégiai tanulmányai és történelemkönyvek alakítják, csak piaci szempontokat lát.
Biznyesz is biznyesz
Trump már a nyolcvanas évek óta arról álmodik, hogy Moszkvában kezd ingatlanfejlesztésbe, ám ez utolsó, 2013-as oroszországi látogatásáig számtalan próbálkozás után sem sikerült. A fia, Donald Jr. 2008-ban világított rá a lehetséges okokra: „Oroszország egy más világ. Attól függ minden, ki kit ismer, kinek a bátyja kit fizet le... ijesztő hely." Ám az ifjabb Trump ekkor azt is elárulta: a családi cégekben jelentős orosz befektetők vannak jelen.
|
Putyin a haditengerészeti parádén - veszélyes vizekre evez
Mihail Klimentyev / Reuters |
A republikánus jelölt tehát mindig is csodálta Putyint, ám az elmúlt fél évben is sokat változott az álláspontja, pozitív irányba. A Politico washingtoni lap gyűjtése szerint Trump néhány hónappal ezelőtt még keménységet és szankciókat sürgetett Moszkvával szemben a Krím elfoglalása nyomán. Ám azóta új, szoros orosz kapcsolatokkal rendelkező tanácsadók érkeztek csapatába, és a minap egy kérdésre válaszolva már azt mondta, „meg fogja vizsgálni", hogy elnökként elismerné-e esetleg a Moszkva által 2014 márciusában elfoglalt Krímet Oroszország részeként.
Új szelek fújnak
Az újonnan érkezők között a legfontosabb a 67 éves Paul Manafort, aki márciusban csatlakozott Trump csapatához és május közepe óta kampányfőnök. Szintén márciusban csatlakozott külpolitikai tanácsadónak az orosz állami olajvégben, a Gazpromban is befektetésekkel rendelkező Carter Page, aki júliusban, nem sokkal párt programjának elfogadása előtt járt Moszkvában, ahol beszédet mondott egy közgazdaságtudományi tanszék diplomaosztóján. Page március óta gyakran kritizálta Washington Oroszország-politikáját. A moszkvai beszédben pedig közölte: Amerika és más nyugati hatalmak állták útját moszkvai kapcsolataik javulásának azzal, hogy „képmutató módon olyan kérdésekre koncentrálnak, mint demokratizálás, egyenlőtlenségek, korrupció és rezsimváltás." Page az ukrán válság miatt bevezetett szankciókat pedig feloldaná, és szerinte cserébe Oroszország meghívhatna amerikai cégeket olaj- és gázmezőinek kitermelésére. Page egyébként tavasszal a Bloombergnek megerősítette, hogy saját oroszországi befektetéseit károsan érintették a Moszkva elleni szankciók.
Befolyásuk odáig terjed, hogy Page moszkvai beszéde után csupán egy héttel a párt készülő programjából kikerült annak követelése, hogy Washington segítségként küldjön fegyvereket Ukrajnának. Trump és Manafort is tagadták, hogy bármi közük lett volna a változáshoz, ám a The Huffington Post forrásai szerint a változtatást egyértelműen Trump emberei kérték, sőt, ez volt az egyetlen lényegi változás, amelyet követeltek.
Fényezés
Egy félrefordítás is erősíthette az amerikai republikánus elnökjelölt Donald Trump különös vonzalmát Vlagyimir Putyin iránt. Az orosz államfő még tavaly tehetségesnek és „fényesnek" nevezte az amerikai milliárdost. Ez utóbbi jelzőt azonban volt, aki „ragyogóként" értelmezte az Egyesült Államokban, sőt maga Trump egy nagygyűlésen azt mondta: „ez az ember zseninek nevezett, és el kellene határolódnom tőle?" Pedig valójában alighanem csak az akkor még elnökjelölt-aspiránsként futó ingatlanmágnás színes egyéniségére utalt Putyin, aki a CNN-nek nyilatkozva azt is tagadta, hogy valaha a republikánusok ellentmondásos favoritjának képességeit méltatta volna.
Trump előszeretettel beszél arról, hogy Putyin tiszteli őt, aminek Szergej Markov politológus, a Politikai Kutatások Intézete nevű moszkvai elemzőközpont igazgatója szerint van is alapja.
– Sohasem találkoztak, de kölcsönös tiszteletet és érdeklődést mutatnak egymás iránt
– mondta a Népszabadságnak a Kremlhez közel álló elemző, a hatalom és a lakosság kapcsolataiért felelős orosz szerv, a Társadalmi Kamara tagja. Más vélemények szerint viszont nem őszinte respektről van szó, hanem Putyin inkább abban bízik, hogy a faragatlan elnökjelölt a Fehér Házban az orosz kormányzatban és a közvélemény jelentős részében szinte szitokszóként elutasított liberalizmus értékeit képviselő demokratákétól eltérő külpolitikát vinne. Kevésbé figyelne például az oroszországi belpolitikai fejleményekre, és talán a volt Szovjetunió egy részének orosz kontroll alá helyezésére irányuló törekvésekkel szemben is elnézőbb lenne.
 |
Lavrov és Clinton hiába nyomta meg a reset gombot
Fabrice Coffini / Reuters |
A Barack Obama kormányzatával 2009-ben – a két külügyminiszter, Szergej Lavrov és éppen a mostani demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton jelképes gombnyomásával – a reset, azaz az újratöltés jelszava jegyében indult kapcsolatok ugyanis jelentős részben azért romlottak meg, mert a Kreml azt veti a Fehér Ház szemére, hogy az támogatja az orosz ellenzéket. Hillary Clintont azzal vádolják, hogy személyesen bátorította a 2011-2012-ben a választási csalások gyanúja miatt indított, moszkvai tiltakozó megmozdulásokat.
|
Victoria Nuland kenyeret oszt a Majdanon
Andrew Kravchenko / Reuters |
A 2013-2014-es ukrajnai kormányellenes megmozdulások, a Majdan után ez különösen kényes kérdéssé vált, hiszen Moszkva ott is Washingtonban látta az események fő ösztönzőjét.
Időről-időre máig felidézik, hogy Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár-helyettes még süteményt is osztogatott a Kijev központjában táborozó tüntetőknek.
A Krím a tét
Orosz kormánykörökben nyilván örömmel konstatálták, hogy hangzatos kijelentései szerint Trump lazítaná a kapcsolatokat a NATO európai tagjaival, és lehetőségként felvetette a Krím orosz bekebelezésének elismerését is. Az pedig alighanem különösen jól esik a Kremlnek, hogy Putyint Obamához hasonlítva, Trump mindig ez előbbi erejét és az utóbbi gyengeségét hangoztatja.
Abban azonban még az egykori kormánypárti parlamenti képviselő Markov sem bízik, hogy törvényszerűen az orosz-amerikai kapcsolatok javulásához vezetne, ha a republikánus jelölt költözne be a Fehér Házba. Mint kifejtette, Trump nem feltétlenül azt mondja, amit gondol, hanem amit a választói hallani akarnak tőle. Elnökként viszont az establishment véleményét is figyelembe venné.
– Ahogy Clinton a nyíltan oroszellenes retorikától fokozatosan a centrum felé közeledik, úgy a békülékeny nyilatkozatai után Trump is a közép irányába mozdul el
– fejtegette Markov, aki ugyanakkor reméli, hogy elnökké választása esetén valami azért érvényesülne a republikánus jelölt nyilatkozataiból.
|
Putyin vakarhatja a fejét, ha mégsem a favoritja győz
Srdjan Zivulovic / Reuters |
Például leállítaná az elemző szerint Washingtonból mesterségesen szított Oroszország-ellenes hidegháborút, együttműködés alakulna ki a terrorizmus elleni harcban, és az USA nem támogatná tovább az Amerikában mérsékeltekként emlegetett „szíriai dzshadistákat", valamint az ukrán kormányzatot, amelyet Markov csak „terrorista juntának" nevezett.
Ami közös bennük
Több közös vonása is van Putyinnak és Trumpnak – véli Markov. Példaként azt hozta fel, hogy mindkét politikus nem az elit, hanem a lakosság széles köreinek érdekeit képviseli. Noha egyikük sem az első házasságában él, tisztelik a hagyományos, konzervatív értékeket, a nép nyelvén beszélnek az emberekkel, a fő feladatnak pedig a nemzetközi terrorizmus elleni harcot tekintik – hangoztatta a politológus.
