Történelmet ír Amerika igazságszolgáltatása
Szombaton tesz esküt Sonia Sotomayor, az amerikai szövetségi Legfelsőbb Bíróság első spanyol ajkú – és egyáltalán, nem angol anyanyelvű – tagja. A testület első zsidó vallású (Louis Brandeis, 1916), afroamerikai (Thurgood Marshall, 1967), illetve női tagja (Sandra Day O'Connor, 1981) után a Puerto Rico-i származású szövetségi fellebbviteli bírónő megválasztása újabb fordulópont az USA igazságszolgáltatásának csúcsain. A „latinok” vagy spanyol ajkúak az Egyesült Államok legnagyobb etnikai közösségét alkotják, 45 millió fővel, a lakosság 15 százalékával.
– Újabb gát tört át, amely újabb lépéssel visz közelebb bennünket egy tökéletesebb unióhoz – fogalmazott Barack Obama elnök, aki jelölte a tizenhét év közvetlen ítélkezési gyakorlattal rendelkező, több ezer ítéletet jegyző New York-i bírónőt. Az 55 éves, elvált aszszony célba érése más szempontból is egyfajta „amerikai álom” beteljesülése: a zűrös Bronx városrész lakótelepéről, csonka családban nevelkedve jutott el szakmája csúcsára.
Sotomayort – aki a kilencfős bíróságban a második nő lesz – a szenátus csütörtökön, órákkal öthetes nyári szünetének kezdete előtt hagyta jóvá. Ezt a demokraták erőltették: hamarosan szükségük lesz jelöltjük szavazatára egy kampányfinanszírozási ügyben. Az, hogy a pártvonalak mentén, csekély republikánus támogatás mellett hagyták jóvá (68:31 arányban) Sotomayort, tükrözi a nagy vitákat is, amelyek jelölése pillanatától végigkísérték a kinevezési folyamatot.
Ez nem feltétlenül annak szól, hogy Sotomayor várhatóan a liberális bírák négyfős csoportját erősíti majd, egyébként ugyanúgy, mint David Souter, azaz most visszavonult elődje is tette. A Legfelsőbb Bíróság belső összetétele egyelőre tehát nem változik az emberjogi ügyekben amúgy kulcsfontosságú konzervatív–liberális választóvonal mentén – az arány éppen 4:4, a mérleg nyelvét egy centrista bíró jelenti.
A republikánusok zöme, illetve a konzervatív kommentátorok Sotomayort etnikai harcosként igyekeztek beállítani. Utóbbiak közül visszautasították azt is, hogy nevét a spanyol kiejtési szabályok szerint ejtsék. Ennek szimbolikus jelentősége van, mert azt a kérdést feszegeti: ki alkalmazkodjon kihez Amerikában, a kisebbség a többséghez, vagy fordítva? Gyakran idézték – elítélően – a bírónő egy, az igazságszolgáltatás etnikai sokszínűségét méltató, évekkel ezelőtti mondatát: „Azt remélném, hogy egy bölcs latin asszony az élményei gazdagságával gyakrabban jut helyesebb következtetésre, mint egy fehér férfi, aki nem azt az életet élte.” Egyik kritikusa, Jeff Sessions szenátor úgy vélte: „Hívhatjuk empátiának, előítéletnek vagy együttérzésnek, mindenesetre nem a jog gyakorlásáról van szó.” A republikánus oldalról a demokratára nemrég átállt Arlen Specter szerint viszont egy kis empátiának éppenséggel helye van a jog asztalánál.
