A hétvégi eseményt több nagy beruházás, egyebek mellett egy szegényeknek épült lakópark felavatásának alkalmából rendezték Kairó Október 6. nevű elővárosában. Ünnepi beszédében Szíszi a víz- és áramszolgáltatás állami támogatásának további csökkentését jelentette be, és takarékosságra szólította fel az egyiptomiakat. Az emberektől azt kérte: gondoljanak az országot sújtó gazdasági nehézségekre, és ne panaszkodjanak a megszorítások miatt.

Az észak-afrikai országban hagyományosan sokat költ az állam arra, hogy támogatások révén tartsa alacsonyan az alapvető termékek, szolgáltatások árát. Az egyiptomi vezetés szerint viszont az állami támogatások drasztikus csökkentése a forradalmi évek gazdasági mélyrepüléséből való kilábalás egyik alapfeltétele. A kényes témát Szíszi elődei rendszerint kerülték a többnyire mélyszegénységben élő társadalom reakciójától tartva.

Szíszi emlékeztetett, hogy a lakosság tiszta vízzel való ellátása naponta körülbelül 40 millió egyiptomi fontba (mintegy 1,4 milliárd forint) kerül. "Az állam ezt képtelen így folytatni" - mondta.

Az állami pompával kísért felvezető és az elnöki beszéd közti ellentmondás megrökönyödést váltott ki az emberekből. A közösségi médiában a vörös szőnyeget bíráló bejegyzések ezrei jelentek meg, és a rendszerkritikával egyébként fukarkodó tévécsatornák is főműsoridőben foglalkoztak a témával.

Az at-Tahrír című napilap honlapján számvetést végzett az Október 6. város utcáin kilométereken át kígyózó vörös posztó hozzávetőleges áráról. A cikk szerzője "tájékozott forrásokra" hivatkozva arra az eredményre jutott, hogy a jelenlegi méterárak alapján, a négy méter széles és majd négy kilométer hosszú szőnyeg körülbelül 240 ezer egyiptomi fontba (8,5 millió forint) kerülhetett.

Az egyik tévécsatorna ugyanakkor megszólaltatta a fegyveres erők egyik illetékesét, aki szerint mindössze egy "könnyű szövetből készült" szőnyegről van szó, amelyet az elmúlt három évben számos alkalommal használtak, egyebek mellett a Szuezi-csatorna új medrének felavatásakor is. Iháb el-Kahvagi szerint mindez csupán "az egyiptomi polgárok és az egész világ által figyelemmel kísért" ünnepségek megszépítését szolgálja; nincs szó a pénzek eltékozlásáról.