A székely zászlóra ugrik, a nyelvhasználatért kisujját sem mozdítja a román hivatal

Megkérdeztük a prefektusi hivatalt, hogy hány magyar nyelvű beadványt iktatott, illetve ezekre hány magyar nyelvű választ küldött ki az elmúlt öt évben. A magyarul beadott igénylésünkre román nyelvű válasz érkezett: eszerint egyetlen magyar nyelvű petíciót vagy egyéb beadványt sem iktattak. Ami nem is csoda, hiszen a „lehetőségről” vélhetően csak az tudott, aki elolvasta a külügyminisztérium beszámolóját az Európa Tanács honlapján. A Kolozs megyei prefektúra internetes oldalán nincsenek magyar nyelvű formanyomtatványok, és semmi sem utal arra, hogy a hivatal a románon kívül más nyelven is kommunikálna a polgárokkal. Erről egyébként a lapunk által megkérdezett, Kolozsváron dolgozó újságírók sem tudnak.

A Kolozs megyei prefektúrának nem is ez a legsúlyosabb mulasztása. A kormány megyei képviselői perek sokaságát indították az önkormányzatok ellen, de ezek kivétel nélkül valamilyen közösségi szimbólum ellen irányultak, például a székely zászló vagy a megyeháza/községháza felirat eltávolítását célozták meg. Következetesen elmulasztják viszont a prefektusok azt az „elsődleges feladatukat” – a prefektusi hivatal tevékenységét szabályozó törvény fogalmaz így –, hogy a kormány képviselőjeként őrködjenek a törvényesség, ezen belül pedig az anyanyelv-használati jogok biztosítása fölött azokon a településeken, ahol egy kisebbség számaránya eléri a 20 százalékot.

Erre megfelelő eszköz áll a rendelkezésükre: 500 és 1500 lej (35–105 ezer forint) közötti bírságot szabhatnak ki a törvényszegő polgármesterekre. Csakhogy az ominózus kormányhatározat vonatkozó cikkelye eséllyel pályázhatna a legritkábban alkalmazott jogi norma címre. A tizenegy erdélyi megye prefektusa, ahol jelentős magyar közösség él, a Népszabadság adatigénylésére egybehangzóan ugyanazt válaszolta: a törvény életbelépése óta eltelt másfél évtizedben egyetlen egy esetben sem róttak ki szankciót a nyelvi jogok alkalmazásának elmulasztásáért vagy megtagadásáért.