Oroszország szerdán 26 rakétát lőtt ki a Kaszpi-tengerre vezényelt hadihajóiról az Iszlám Állam szíriai bázisai felé. A rakéták mintegy másfél ezer kilométert tettek meg Szíriáig Irán és Irak fölött. A látványosságról az orosz védelmi minisztérium gondoskodott: saját fotókat adott ki a rakéták bevetéséről. Szergej Sojgu tárcavezető és Vlagyimir Putyin orosz elnök egy Szocsiban tartott megbeszélés után azt mondta, mindegyik rakéta célba talált, de hogy ez mennyire gyengítette az Iszlám Államot, az enyhén szólva kétséges. Ahmet Davutoglu török miniszterelnök korábban úgy nyilatkozott, hogy abból az 57 légicsapásból, amelyet az oroszok a múlt heti offenzíva kezdete óta Szíriában mértek az Aszad-rezsim ellenfeleire, mindössze kettőnek volt a célpontja olyan bázis, amely a szunnita szélsőséges terrorszervezethez tartozik.
A Reuters szerint a múlt héten kezdett légicsapások valójában már a szárazföldi csapatokat segítik. Aron Lund, a bejrúti székhelyű Carnegie Közel-Keleti Kutatóközpont szakértője szerint az orosz jelenlét akár hosszú távú is lehet. „A Kreml azt állítja, hogy csupán hónapokig lesznek Szíriában, de könnyen előfordulhat, hogy Aszad idővel egyre inkább függeni fog a segítségüktől, és az oroszok jó ideig kénytelenek lesznek maradni” – mondta lapunknak a Syria in Crisis című szaklap szerkesztője. Az orosz–iráni szárazföldi offenzívával kapcsolatban megjegyezte: „A rövid távú céljuk az lehet, hogy támogassák Aszadot, és buzdítsák a támogatóit. Az motiválhatja őket, hogy jó az időzítés egy komoly offenzívára, hiszen az Egyesült Államok és az európai országok még mindig azon tanakodnak, hogy mit is kezdjenek Szíriával.”
A polgárháború ötödik évéhez közeledve Bassár el-Aszad több oldalról is jelentékeny segítséget kaphat. A helyzet néhány hónapja még másképp festett. A felkelők egyre nagyobb veszélyt jelentettek arra a nyugati, tengerparti régióra, ahonnan az alavita szektához tartozó Aszad család is származik. Moszkva szerint ekkor Aszad formális segítséget kért Oroszországtól. Az viszont mostanra derült ki, hogy Szíria két szövetségese, Irán és Oroszország a háttérben szorosan koordinálni kezdte akcióit. Szulejmáni júliusi érkezése előtt hónapokon keresztül folyt az iráni–orosz egyeztetés, s a felek megegyeztek, hogy Aszadnak segíteni kell. Az iráni legfőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah egyik küldöttje állítólag Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is találkozott, akinek csupán egy feltétele volt. „Rendben, közbelépünk. Küldjétek ide Szulejmánit” – idézte fel a találkozót egy másik magas rangú kormányzati forrás.
Kasszem Szulejmáni az Iráni Forradalmi Gárda különleges erőinek, a Kudsznak vezetője. Az 58 éves tábornok közvetlenül a legfőbb vezetőnek, Ali Hamenei ajatollahnak jelent. A Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb és legtitokzatosabb emberének tartják, aki nagyon ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt. Életéről keveset tudni: huszonéves korában, az iraki-iráni háború idején csatlakozott az iráni haderőhöz, amikor az iraki diktátor, Szaddám Husszein háborút indított Irán ellen. Később a keleti határnál afgán kábítószercsempészek ellen harcolt. 1998-ban nevezték ki a külföldi műveletekért felelős Kudsz élére.
Szulejmáni Irán regionális stratégiai érdekeinek az arca a kulisszák mögött és egyre inkább a nyilvánosság előtt is. Ez utóbbi kapcsán a BBC márciusban portrét is írt róla, amely szerint 2001-ben állítólag Szulejmáni látta el információkkal az amerikaiakat az afganisztáni tálib rezsim megdöntéséhez, 2007-ben pedig ő tárgyalt Irán nevében az amerikaiakkal arról, hogyan lehetne normalizálni a helyzetet az éppen síita–szunnita felekezeti villongások és terrorista merényletek jelentette káoszba süllyedő Irakban. (Ahol néhány hónapja tűnt fel a legutóbb, amikor Hajdar al-Abadi kormányfő kérésére ő vezette az Iszlám Állam ellen harcoló síita milíciákat. Tikritet az ő irányítása alatt vették vissza a szunnita szélsőségesektől.)
|
Szulejmáni (jobbra walkie-talkie-val) márciusban az iraki Szaladin tartományban, ahol kormányzati felkérésre az Iszlám Állam elleni hadműveleteket irányítja
STRINGER / Reuters |
Befolyását jól érzékelteti Ryan Crockernek, az Egyesült Államok volt kabuli és bagdadi nagykövetének az egyik megjegyzése, amely szerint az irániak ugyan mindig a teheráni külügyminisztériumot is informálták a tárgyalásaikról, a döntő szót minden kérdésben Szulejmáni mondta ki. (Ezek az iráni–amerikai háttértárgyalások nem mellesleg aközben zajlottak, hogy 2006-ban kitört a diplomáciai válság Irán vitatott atomprogramja miatt, az Egyesült Államok pedig 2007-ben terrorszervezetnek nyilvánította a Kudszot. Kudsz egyébként Jeruzsálem perzsa neve.) De a tábornok jelentheti a győztes stratégiát Aszad számára is, a szivárgó információk szerint legalábbis ő dolgozta ki azt a stratégiát, amellyel a kezdeti kudarcok után a szíriai kormányerők több kulcsjelentőségű várost vissza tudtak foglalni a felkelőktől. A tábornok ténykedése emiatt sokak szemét szúrja a Nyugaton. „A terror ügynöke az Iszlám Állam elleni harc hősének a bőrében” – mondta róla egyszer John Baird volt kanadai külügyminiszter.
Iránban ettől függetlenül Szulejmánit a legőszintébb és a legkevésbé korrupt közéleti szereplők között tartják számon. Tavasszal a konzervatív bloggerek körében még kisebbfajta kampány is indult, hogy hagyja ott a hadsereget, és 2017-ben induljon az elnökválasztáson.
