Az elmúlt öt évben napvilágra került információk fényében viszont inkább úgy tűnik, hogy a bolíviai titkosszolgálat beépült Rózsa-Flores csoportjába, és manipulálta őt. García Linera alelnök elismerte,már hét hónappal a 2009. áprilisi akció előtt megfigyelték a csoportot. Bolíviai ellenzéki források szerint az sem kizárt, hogy az alelnök testvére megbízásából keresték meg Rózsa-Florest még 2007 végén Magyarországon, hogy aztán felhasználják a Santa Cruz-i autonómiapárti vezetők elleni bosszúra.
Ezzel tulajdonképpen egy bolíviai belviszálynak esett áldozatul: az ország indián származású, 2005-ben megválasztott elnöke, Evo Morales és a központosító törekvéseivel szembeszegülő, úgynevezett félhold tartományok, Santa Cruz, Beni, Pando és Tarija közti feszültség már 2007-től éleződött. A többségében meszticek és európaiak leszármazottjaival benépesült, hárommillió lakosú Santa Cruz mezőgazdasága és kőolaj-, illetve földgázfeldolgozása a GDP több mint egyharmadát adja.Morales hiába fenyegetőzött a katonaság bevetésével, Santa Cruz kormányzója népszavazáson szentesítette az autonómia kikiáltását, a példát követte Beni és Pando tartománya is.
Ekkor lehetett szükség a délszláv polgárháborúban harcolt Rózsa-Floresre, aki a nyomozás szerint 2008 szeptemberében érkezett Bolíviába, s vette fel Santa Cruzban a kapcsolatot Tadic csal. Tóásó Edit azt nyilatkozta, testvére, Előd novemberben utazott Bolíviába, hogy informatikusként dolgozzon Rózsa-Floresnek a Guerra Sucia (Piszkos háború) film forgatása alatt, ám karácsonyra hazatért, majd újra kiutazott. Decemberben és januárban Santa Cruzban tartózkodott a félkatonai Székely Légió alapítójaként emlegetett Révész Tibor, a szlovák állampolgár Iván Pistovic, valamint két további magyar, Dudog Gábor és Gáspár Dániel is. A vád szerint Révész weboldalán egy 16 fős csapatot próbált összeverbuválni, hogy „segítséget nyújtsanak egy ottani ismerősének”. Révész hozhatta a csoportba az ír Martin Dwyert is, akivel együtt dolgoztak a Shell olajtársaságnál. Magyarosi februárban utazott ki Tóásó invitálására, akit még Szovátáról ismert. Nem világos, hogy Rózsa-Flores és Révész összekülönbözött-e, esetleg a pénzen, ám tény, áprilisra már csak öten maradtak Santa Cruzban.
2009 januárjában azonban a belpolitikai helyzet változott Bolíviában, Evo Morales népszavazáson keresztülvitte új alkotmányát, amely engedélyezte a tartományok autonómiáját, cserébe azért, hogy az indián közösségek is különleges jogokkal rendelkezzenek. Santa Cruz elszakadása lekerült a napirendről. Ha Rózsa-Flores valóban az autonómiát védelmezők hívták meg, akkor küldetése itt véget ért volna. 2009. januárban került a képbe Villa Vargas, alias „El Viejo”, mint Rózsa-Flores alkalmi sofőrje. Ő az, aki kezdetben a nyomozás koronatanúja volt, és hangfelvételeket készített Rózsa-Flores és a Santa Cruz-i vezető politikusok találkozóiról. Később külföldre menekült, és visszatértét követően már azt állította, hogy fenyegetéssel kényszerítették hamis vallomásokra. Sőt azt vallja, hogy a Rózsa-Flores-csoport rovására írható egyetlen robbantásos akciót – Santa Cruz püspöke házánál – Walter Andrade, a kommandó parancsnoka hajtotta végre egy nappal azelőtt, hogy a Las Americas szállodai akciót irányította.
A terrorizmusperben a rendőrségi rajtaütést túlélő Tóásón és Tadicon kívül 36 Santa Cruz-i személyt vádoltak meg, közülük 17-en külföldre szöktek. A vádak hitelességét sok minden megkérdőjelezi, legújabban az, hogy a nyomozást vezető ügyész, Marcelo Soza márciusban Brazíliába menekült. A per három vádlottja is azzal a panasszal élt, hogy Soza pénzt kért tőlük a kedvezőbb elbírálásért. Soza azzal védekezett, mindvégig a belügy és a főügyészség nyomására cselekedett.
Közben újra tárgyalási szünet van. Így tart ez évek óta, hiszen a vád állításai egyre kevésbé tarthatók fenn, miközben a 2015-ös elnökválasztásra készülő Moralesnek érdeke a terrorizmus veszélyének napirenden tartása. Az áldozatok egyértelműen a vádlottak, így Tóásó Előd, aki immár ötödik éve ül börtönben, ítélet nélkül.
A Las Americas szállodában történtek után a Buenos Aires-i magyar nagykövet utazott a helyszínre tájékozódni, egyebek között Tóásó állapotáról. Azóta a külügy, miként az Országgyűlés külügyi bizottsága is tiltakozott a bolíviai kormánynál, illetve nemzetközi emberi jogi szervezetekhez és az Európai Parlamenthez fordult. Érdemi javulást azonban eddig senkinek sem sikerült elérnie.
