Több mint 1400 embert végeztek ki az Egyesült Államokban a halálbüntetés 1976-os újbóli bevezetése óta. Közülük tíz elítélésével kapcsolatban merültek föl utóbb komoly kételyek. További 32 esetben megállapították, hogy hibásak voltak a perben felhasznált szakértői jelentések. Ugyanezen idő alatt 152 halálraítéltről derült ki még a kivégzés előtt, hogy ártatlan – idén eddig kettőről.

A legtöbb időt (39 évet) három, később felmentett fekete férfi töltötte a siralomházban – őket 1975-ben egy tizenkét éves gyermek vallomása alapján ítélték halálra. A tanú jóval később beismerte, hogy nem is látta a gyilkosságot, de még további évtizedekbe került a hiba kijavítása.

Utahban az állami börtönben golyó által végzik ki a halálra ítélt személyeket. A kivégzőszék mögötti falon kivehetők a golyók által ütött lyukak Reuters

Az utóbbi hetekben az váltott ki vihart, hogy kiderült, az FBI szakértői által készített, és a 2001 előtti – nem csak halálos ítélettel végződött – perekben felhasznált 268 hajminta-elemzésből 257 tévesnek bizonyult. Ez még nem jelenti azt, hogy a vádlottak nem követték el a nekik felrótt bűncselekményt, de a történtek rávilágítottak, hogy az eddig csalhatatlannak hitt tudományos módszerekkel is tömegesen történhetnek tévedések.

Az amerikai joggyakorlatban évtizedekkel korábbi eseteket is újra elővesznek. 2013 őszén például végleg tisztázták az 1931-ben két fehér nő állítólagos megerőszakolásáért halálra ítélt (bár ki nem végzett) nyolc fekete „scottsborói fiú" közül az utolsó hármat.

Az eredeti per idején tinédzserkorú vádlottak közül az utolsó 1989-ben hunyt el. Annak idején nem kaptak megfelelő védelmet, és az esküdtszékbe se engedtek nem fehéreket. Az eset jó példája a feketéket aránytalanul gyakran sújtó bírósági tévedéseknek. Az is tény, hogy a fehér áldozatok sérelmére elkövetett gyilkosságok fekete tetteseire jóval gyakrabban szabnak ki halálbüntetést, mint fordított helyzetben.