Törékenyek az eredmények a több mint kilenc éve tartó afganisztáni háborúban azóta is, hogy Barack Obama látványosan, 30 ezer fővel növelte az amerikai csapatok létszámát. Ezt  állapítja meg a Fehér Ház csütörtökön nyilvánossá lett felülvizsgálata, amelytől a washingtoni bennfentesek eleve nem vártak látványos irányváltást az eddigiekhez képest.

Jelentős haladást sikerült elérni Afganisztánban - nyilatkozta ezzel összhangban Barack Obama amerikai elnök, aki másfelől „nagyon nehéz vállalkozásnak" nevezte a háborút és figyelmeztetett rá, hogy kijózanító napok következhetnek. Az amerikai elnök az afganisztáni stratégiát felülvizsgáló, több napos nemzetbiztonsági tanácskozás következtetéseit összegző beszédében leszögezte: nem az Afganisztánra leselkedő összes veszély legyőzése, vagy egy állam felépítése Amerika célja, mint inkább az al-Kaida hálózatának felszámolása és a tálibok visszaszorítása.

Amerika úgy látja: ugyan Afganisztán nagy részén sikerült megállítani a tálibok előretörését, ezek azonban törékeny eredmények. - Konszolidálásuk megköveteli, hogy nagyobb haladást érjünk el Pakisztánban az erőszakos, szélsőséges hálózatok felszámolásában. Tartós voltuk pedig szintén megköveteli, hogy tovább folytatódjék a megtisztított területek átadása az afgán biztonsági erőknek - áll a dokumentum összefoglalójában. A Wall Street Journal rámutat a jelentés kettősségére: miközben a katonai akció szinte teljességgel a tálibok vezette lázadókkal szemben zajlik, a felülvizsgálat jó része az al-Kaida pakisztáni vezetésére összpontosít. Azt állítja a dokumentum, hogy a szomszédos - az általános amerikai meglátás szerint kettős játékot űző - országban a terrorszervezet rejtekhelye kisebb és bizonytalanabb lett, de nem részletezi, hogy miért. Eközben ismert: a törzsi területeken a CIA jelentősen növelte a pilóta nélküli, távirányított repülőgépekkel végrehajtott támadásait. Elemzők megjegyzik: a mostani jelentés a korábbiakhoz képest nem bírálja nyíltan Pakisztánt.

Amerikai illetékesek szerint azért sem volt indokolt politikai irányváltást javasolni, mert a látványos csapaterősítés most kezd csak gyümölcsözni. Arra lehet számítani: a csapatlétszám 100 ezer főn tetőzik. A jelentés továbbra is indokoltnak tartja a csapatkivonások júliusra tervezett kezdetét - más kérdés, hogy jelképes vagy érdemi kivonás lesz-e a nyáron? Erről továbbra is vitatkoznak, részben a politikai eliten belül, részben pedig a tábornokokkal való egyeztetéseken. A legkevésbé a katonák sietnének. A NATO  a 2014-es céldátumot tűzte ki a biztonsági feladatok az afgánoknak való átadására -, Obama saját pártjában, a demokraták között viszont több hangadó is hátat fordítana már az elhúzódó, költséges és vitatottan eredményes vállalkozásnak.

A New York  Times megjegyzi: az elnök pár hónap leforgása alatt Afganisztán-Pakisztán stratégiájának több kulcsszereplőjét is elvesztette, köztük a sajtóbotránya miatt lemondásra szorult parancsnokot, Stanley McChrystal tábornokot, James Jonest, a szintén távozott nemzetbiztonsági tanácsadót, illetve a minap elhunyt Richard Holbrooke különmegbízottat.

Kiberügyi koordinátora is lesz az amerikai külügynek

Hogyan lehet tovább erősíteni, és a XXI. század követelményeihez igazítani az amerikai diplomáciát, mégpedig a költségvetési megszorítások és a nemzetközi segélyezési politikával szemben szkeptikusabb kongresszus idején? – ez az egyik fő kérdése a washingtoni külügy mindenkori első, négyévente esedékes diplomáciai felülvizsgálatának. A dokumentumot éppenHolbrooke emlékének ajánlottak –, Hillary Clinton külügyminiszter megrendelésére készült. A szöveg erősíti a felismerést, hogy az „okos hatalom” keretein belül az egyes szakterületek a gazdasági diplomáciától az agrárfejlesztésen át a női jogokig szorosan összefüggnek. Egyenesen azt mondja, az amerikai nagykövetek „legyenek az intézményközi missziók elszámoltatható vezérigazgatói”.

A WikiLeaks-botrány fényében érdekes, hogy a külügynek „kiberügyi” koordinátora is lesz: „beleértve azt is, hogy védelmezze a diplomácia alapvető részét, a kormányokon belüli és közötti kommunikáció bizalmas voltát.” Ezentúl a gazdasági válságok geopolitikai kockázatát tudomásul véve, főközgazdásszal is rendelkezik majd az amerikai diplomácia; neki „korai előrejelző” feladata lesz. A Bush-korszakkal való éles szembefordulásként előbb a kormányintézmények erőforrásaiból kell majd válogatni, mielőtt az USA a magánszektorhoz, a „kontraktorokhoz”, köztük a több esetben botrányhőssé lett „magánhadseregekhez”, biztonsági cégekhez fordulna.