Kezdetben, még az uniós botrány kellős közepén, amikor a tagországok kétoldalú kapcsolataikban bojkottálták Ausztriát, a „Királykobrát", azaz Susanne Riess-Passert delegálták Wolfgang Schüssel kancellár helyettesének. Őt párttársa, Herbert Haupt követte, akit pedig Hubert Gorbach. Ő, a Haider-pártban bekövetkezett szakadás nyomán, utóbb a Szövetség Ausztria Jövőéjért (BZÖ) színeiben is betöltötte a posztot.
Sőt, amikor Bécs az EU soros elnökségét is ellátta 2006-ban, Gorbach gyakorlatilag az Európai Tanács második embere lett az osztrák idegengyűlöletre és olykor némi hitleri nosztalgiára is rájátszó szélsőjobb delegáltjaként...
Franciaország: elképzelhetetlen
Az EU legnagyobb tagországaiban, így Németországban, Nagy-Britanniában és Franciaországban elképzelhetetlen, hogy szélsőjobboldali politikust magas közjogi méltóság posztjára emeljenek. Ennek azonban részben az oka, hogy a „szűrők" másutt vannak, az ilyen pártoknak vagy alacsony a támogatottságuk, vagy pedig a választási rendszer gondoskodik róla (mint a franciáknál vagy a briteknél), hogy a törvényhozáson kívül rekedjenek.
Az Európai Bizottság soha nem fogadna be szélsőséges tagot, 2004-ben még a homályos hátterű, euroszkeptikus-gyanús lett Sandra Kalnietét is gyors úton kigolyózták... Az Európai Parlamentben pedig a nagy frakciók osztják le a parlamenti vezető posztokat, márpedig a szélsőjobbnak nincs igazi frakciója.
Az olasz Fini izraeli úttal kért bocsánatot
|
Az ex-neofasiszta Fini sokadszorra a Jad Vasem jeruzsálemi holokauszt-emlékhelyen
Baz Ratner / Reuters |
Az EU méretben negyedikjénél, Olaszországban a miniszterelnök-helyettesi (illetve: házelnöki, külügyminiszteri) székig jutott Gianfranco Fini, a nyíltan posztfasiszta Olasz Társadalmi Mozgalom - Nemzeti Jobboldal egykori titkára, mégpedig a Nemzeti Szövetség színeiben.
Igaz, pályájának része „mea culpája" is, így Fini Canossát járt Izraelben, megkövetve a holokauszt áldozatait, akiknek meggyilkolásában a Mussolini-féle fasiszta rendszernek is megvolt a maga szerepe. Később Fini beolvadt a Berlusconi-féle jobbközépbe, majd önálló erőként eltűnt a római politika süllyesztőjében.
"Megszelídült" nacionalista Szerbiában
|
Tomiszlav Nikolics (jobbra) jelenlegi szerb államfő a háborús bűnökkel vádolt Vojiszlav Seselj oldalán
Reuters |
Mint vajdasági tudósítónk nemrég beszámolt róla, szintén a szélsőjobboldal soraiból emelkedett miniszterelnöki posztra Szerbiában a „megszelídült" Alakszandar Vucsics, a Seselj-, majd Nikolics-féle csetnik-nacionalisták közül.
Visegrádi társainknál, így Szlovákiában és Csehországban is repített már a jó soruk szélsőséges ideológiákhoz köthető politikusokat a parlamenti alelnöki pozícióba. Az említett pozíciót Pozsonyban Anna Belousovova (korábbi nevén: Malíkova) szerezte meg, a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt képviselője. Prágában pedig a Cseh- és Morvaországi Kommunista Párt elnöke, Vojtech Filip jutott ilyen magasra.
Arafat: terroristából Nobel-békedíjas
|
| Arafat nem volt egy Teréz anya (Nikhil Bhattacharya, Reuters) |
Akadtak természetesen olyan politikusok is a nemzetközi gyakorlatban, akiknek nevéhez, az általuk irányított szervezethez konkrét bűn-, akár terrorcselekmények fűződnek. Így világpolitikai közhely, hogy mind az izraeli Menachem Begin, mind pedig a palesztin Jasszer Arafat terroristafőnökként indulva nyerte el később a Nobel-békedíjat. Begin, a későbbi miniszterelnök a palesztinai zsidó ellenállás egy vezetőjeként rendelte el 1946-ban a jeruzsálemi Dávid király szálloda felrobbantását, amely 91 életet követelt.
Arafat pedig, mint ismert, a Palesztin Felszabadítási Szervezet főnöke volt, amikor az Achille Lauro turistahajó eltérítésekor 1985-ben meglőtte, majd a tengerbe hajította Leon Klinghoffer tolószékben élő amerikai nyugdíjast. Ugyanis zsidó volt.
'68 lázadói ma Európa vezetői
|
Joschka Fischert hallgatja meg a bíróság egykori szobatársa, az OPEC-elleni gyilkos terrortámadásban szerepet vállaló Joachim Klein perén
Kai Pfaffenbach / Reuters |
Gyakorlatilag Dunát (Rajnát, Szajnát...) lehetne rekeszteni a lázadó '68-as generáció később konformizálódott és sikeres politikai pályát befutott alakjaival. Így valamikor a NATO ellen indult utcai harcba Jens Stoltenberg volt norvég miniszterelnök, az atlanti szervezet leendő főtitkára is.
A rebellis '68-asok között volt Joschka Fischer később zöldpárti német külügyminiszter is, aki annak idején a Putzgruppe „tisztogatójaként" rendőrverésben vett részt. Nála kicsit később ért be a maoista portugál diák, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke.
