A világ eddigi legátfogóbb szabadkereskedelmi megállapodásáról tárgyalnak az EU és az USA képviselői. A Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP) nevű szerződés egyebek mellett a génkezelt élelmiszerekkel kapcsolatos korlátozások feloldását, a válság után megregulázott pénzügyi szektor „felszabadítását”, a közszolgáltatások privatizációját célozza. Az Orbán-kabinet támogatja a TTIP-t, radikálisan szembefordulva a belföldre szánt kommunikációjával.

Az egy éve indult egyeztetés ezekben a hetekben fordult komolyra: a felek – hivatalosan az Európai Bizottság kereskedelmi főigazgatósága (DG Trade), illetve az USA főtárgyalói – már a részletekről beszélnek. A TTIP intézkedéseire a gazdasági növekedés beindítása érdekében van szükség, de még a legoptimistább nemzetközi hatásvizsgálatok sem jeleznek 0,2-0,5 százalékosnál nagyobb GDP-növelő hatást. Ugyanerre a következtetésre jutott az a hatáselemzés is, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetem készített a magyar kormány számára: e szerint a magyar járműipar profitálhat a legtöbbet az egyezményből, de a mezőgazdaság inkább ráfizet majd.

Az egyezmény elfogadásának egyik súlyos következménye lehet, hogy ezentúl, ha egy vállalatot kár ér – például elmaradt haszon formájában – amiatt, mert egy kormány betiltja az egészség- vagy környezetkárosító termékét, akkor az adott cég perelheti az érintett államot kártérítésért. Tehát, ha Magyarország korlátozza a területén a génkezelt növények termesztését – ahogyan most is –, akkor az érintett haszonnövények fajtatulajdonosai kártérítést indíthatnak az állam ellen az elmaradt hasznuk megtérítéséért. Ugyanilyen úton kikényszeríthetik például a súlyos környezetkárosítással fenyegető verespataki aranybánya megnyitását.

A készülő egyezmény legvitatottabb pontja egy „magánbíróság”, az ISDS (Investor State Dispute Settlement) előtt megtámadhatóvá tenné a parlamenti döntéseket: tehát a törvények vagy akár alkotmányos előírások miatt bekövetkezett „károk” miatt is perelhetnék a multik az államokat.

A TTIP az ellenzők szerint valójában a multinacionális nagyvállalatok túlerejét intézményesítené a nemzeti kormányokkal szemben – ezért is furcsa, hogy a magyar kormány a nemzetközi színtéren az egyezmény támogatójaként lép fel. A Külügyminisztérium 2010 és 2014 közötti külpolitikai stratégiáját összegző dokumentum szerint „az euroatlanti térség az elmúlt években jelentős pozícióvesztésen esett át a világ más térségeihez, így különösen Kelet-Ázsiához képest, de a TTIP ismét a transzatlanti térség javára billentheti az erőviszonyokat a világban. A TTIP által az euroatlanti térség egységesedik, belső integráltsága mélyül, ami szintén azt indokolja, hogy a magyar külpolitika egységben kezelje az egész térséget (…), valószínűsíthetően nem lesz olyan tárgyalási terület, ahol a tárgyalás reálisan várható kimenetele Magyarország számára kifejezetten hátrányos következménnyel járna (...), a TTIP összességében pozitív, de nem nagymértékű hatással lehet a Magyarországra történő közvetlen külföldi tőkebefektetésekre.”

A közelmúltban az ombudsmani hivatal szervezett egy zártkörű háttérbeszélgetést a TTIP-ről – itt az hangzott el, hogy a kormány összességében támogatja a tervezett megállapodást, azt viszont nem szeretné, ha a mezőgazdaság és az élelmiszer-kereskedelem része lenne az egyezménynek. Csakhogy a részletekről nem a kormányok tárgyalnak: egész Európát a DG Trade képviseli, és az egyes államok csak igen-nem típusú mandátumot adhatnak. Ráadásul az Európai Bizottság láthatóan nagyon szeretné nyélbe ütni az egyezményt – elsősorban az amerikai közszolgáltatási piac iránt érdeklődő európai közszolgáltató nagyvállalatok nyomására, illetve az Európába irányuló amerikai palagázexport engedélyezése érdekében –, és ezért nagy valószínűséggel hajlandó lesz kompromisszumokra az USA-nak fontos területeken, például a GMO-engedélyezés kérdésében. Ezt jelzi az is, hogy máris belementek engedményekbe például a második generációs klónozott haszonállatok európai piacra történő beengedése kérdésében, amitől eddig az EU mereven elzárkózott.