Születésnap Totaladler szárnyai alatt
Jonathan Meese bronzalkotása Bundesadler helyett Totaladler névre hallgat, s a berlini Martin-Gropius-Bauban látható, a szövetségi köztársaság közelgő hatvanadik születésnapjának szentelt „60 év 60 mű" című nagyszabású kiállítás egyik sztárja.
Provokatív alkotásból akad itt bőven, de sokakat az is meghökkentett, hogy a tömegeket vonzó tárlat fő média-partnere a nem éppen a (kortárs) kultúra nagy barátjaként ismert Bild Zeitung.
A modern művészet helyett inkább a fedetlen női bájakat közszemlére tevő bulvárlap szokatlan szerepvállalása Frank Böscht egyáltalán nem lepi meg. A giesseni Justus Liebig-egyetem történészprofesszora lapunknak nyilatkozva azt fejtegette: a Bild kitalálója, a nevét viselő médiakonszernt alapító Axel Springer legalább olyan jellegzetes és kifejező figurája a hatvan éves szövetségi köztársaságnak, mint az 1949 május 23-án alapított, demokratikus alkotmányát aznap törvénybe iktatott szövetségi köztársaság első kancellárja, a keresztény-demokrata Konrad Adenauer.
Hatvan év nem igazán kerek évforduló, de Bösch úgy látja, a nyugati társadalmakban egyre gyakoribbak a folyamatos történelmi visszatekintések. A tekintélyes hamburgi hetilap, a Die Zeit szerint a német demokrácia gyökerei egészen 1793 márciusáig nyúlnak vissza, amikor is a Rajnai-német Nemzeti Konvenció a francia forradalom hatására Pfalzban kikiáltotta a köztársaságot.
Adenauerék anno időleges újrakezdésnek szánták az NSZK-t, sokáig úgy gondolták, hogy a pár hónappal később megalakult NDK-t majd valahogy beolvasztják. A hidegháború és a berlini fal ezt fél évszázaddal kitolta. S ugyan a német demokrácia sem tökéletes, a náci múlttal való szembenézésre még jó ideig várni kellett, az 1969-ben született Bösch szerint a mostani a legszabadabb és a legdemokratikusabb Németország, amely valaha is létezett. "Az alapítók büszkék lehetnek a mai Németországra, bár az ő világképük, például a kultúrában, az oktatásban a mai németországi közfelfogásnál sokkal konzervatívabb volt." A radikális váltás igazából Willy Brandt kancellárságához kötődik, a néhai szociáldemokrata politikus volt az, aki modernizálta az időközben multikulti társdalommá, s bevándorló célországgá vált szövetségi köztársaságot. Bösch érdekes módon a hatvan év nagy reformerei közé sorolja Helmut Kohlt, a 16 éven át kormányzó „pfalzi óriás" indította el a közszolgáltatások, a vasút, a posta privatizációját, s nyitotta meg a televíziózást a kereskedelmi adók előtt.
A közvélemény szemében a hatvan évet a sokat dicsért alkotmánynál sokkal erősebben kifejezi a szociális piacgazdaság és a német gazdasági csodát jelképező, immár több éve eltemetett nyugat-német márka. Más kérdés, hogy az NDK-t az 1989-es falomlás után úgy „nyelték le", ahogy a „60 év 60 műből" most kihagyták. Hivatalos indoklás szerint azért, mert a Faltól keletre, a „zónában" nem volt szabad a művészet.
