A Vörös Hadsereg kivonulása Afganisztánból
AFP/archív - Vitaly Armand Húsz évvel azután, hogy a Vörös Hadsereg vert seregként vonult ki  Afganisztánból, az utolsó afganisztáni szovjet parancsnok figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy a Szovjetunió borzasztó  tapasztalata rossz óment jelentenek az Egyesült Államok elképzeléseire, miszerint növeli afganisztáni csapatlétszámát.

Valamivel több mint kilenc évig tartó intervenció után, 1989. február 15-én kelt át az Amu-darja határfolyó hídján és hagyta el Afganisztánt az utolsó szovjet katona Borisz Gromov altábornagy, a szovjet haderő parancsnoka személyében.

Az immár nyugalmazott tábornok szerint Afganisztánban  felbecsülhetetlen értékű leckét kaptak. „Mindig lehetetlen volt, és  az is marad erővel megoldani politikai problémákat” – jelentette ki Moszkvában újságírók előtt Gromov, aki úgy véli, hogy a tálibokkal folytatott küzdelem szempontjából nézve teljesen mindegy, hogy az amerikaiak újabb csapatokat akarnak küldeni Afganisztánba, úgysem érnek el vele semmit. Az afganisztáni tálibok fenyegetőzései között mostanában előkelő helyen szerepel, hogy az amerikaiakat ugyanúgy legyőzik, mint annakidején a szovjeteket.

Az évforduló alkalmából az orosz parlament alsóháza határozatban ígérte meg az afganisztáni háborús veteránoknak, hogy minden tőle telhető erőfeszítést megtesz szociális-gazdasági helyzetük javítására. Az állami duma megítélése szerint a szovjet katonák  becsületesen és önfeláldozó módon teljesítették kötelességüket  Afganisztánban, a harcokban tanúsított bátorságukért és hősiességükért sokan kaptak magas állami kitüntetést.

Az afganisztáni harci cselekmények tapasztalata bekerült a világtörténelem évkönyveibe, a Szovjetunió veszteségei nem voltak hiábavalók. Az Afganisztánba küldött szovjet csapatoknak  köszönhetően „sikerült megakadályozni egy új háború kitörését államunk határainál, a nemzetközi terrorizmus és  kábítószer-kereskedelem méltó ellenállásba ütközött” – mutatott rá a duma.

Amerikai katona Afganisztánban. Hiábavaló létszámnövelés?
Reuters - Oleg Popov A szovjet beavatkozás 1979. december 25-én kezdődött, a harcok ideje alatt a szovjet kontingens mintegy százezer  főből állt. A kivonulásig összesen 620 ezer katona fordult meg Afganisztánban, ebből több mint 14 ezer meghalt, a sebesültek száma 53 ezer  volt. A szovjet hadsereg 118 repülőgépet, 333 helikoptert, 147 harckocsit és több mint 1300 páncélozott járművet veszített. A  nemzetközi felháborodást kiváltó beavatkozásért nagy politikai árat fizetett a Szovjetunió, számos ország, élükön az Egyesült Államokkal, bojkottálta az 1980-as moszkvai olimpiát.

Szovjetek millióit rázta meg az a tény, hogy a világ legerősebbjének hitt Vörös Hadsereget a Nyugat támogatásával ugyan,  de legyőzték az afgán ellenállók. „Semmi értelme sem volt annak a  háborúnak. Mit csináltunk, mit értünk el? Gyakorlatilag semmit. Csak  halottakat hagytunk magunk mögött, halott bajtársainkat, gyászoló  anyákat és özvegyeket, ez minden” – mondta az AP televíziónak Oleg  Szamojlov, az afgán háború egyik veteránja.

Oroszország névlegesen támogatja az Afganisztánban indított  nemzetközi terrorellenes hadjáratot, de nem küldött csapatokat.  Egyes koalíciós országoknak megengedi, hogy területén keresztül  utánpótlást szállítsanak Afganisztánban állomásozó csapataiknak. Németország például akár katonai szállítmányokat is küldhet  Oroszországon keresztül Afganisztánba. Az Egyesült Államok tekintetében Moszkva kettős politikát folytat. Igyekszik kiszorítani  a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokból az amerikai haderő  utolsó katonáit is, ugyanakkor – amint ezt Szergej Lavrov orosz  külügyminiszter éppen pénteken bejelentette – megállapodott vele is,  hogy nem katonai jellegű szállítmányokat küldhet az ázsiai országba Oroszországon keresztül.

Kapcsolódó cikkek: Új amerikai parancsnok Afganisztánban | iPoddal a tálibok ellen | Hallgatni ment Brüsszelbe az amerikai alelnök | Kabulba megy az amerikai erősítés | Az Egyesült Államok további együttműködéséről biztosította Hamid Karzait Barack Obama