Szörnyű hírek várnak ránk a következő hetekben
Izrael szombat reggel, még az általa adott 48 órás ultimátum lejárta előtt bombázni kezdte a Hamász állásait a Gázai övezetben. Sokak számára az is furcsa, hogy a támadásra szombaton, hanuka idején került sor. Thorsten Schmitz, a Süddeutsche Zeitung izraeli tudósítója szerint a magyarázat banális. A légierő alacsonyan szállva hajtja végre küldetéseit a sűrűn lakott Gázában, és az elmúlt napok zord, felhős időjárása után szombaton nyílt először lehetőség a valószínűleg régebb óta tervezett csapás kivitelezésére. Az izraeli hadsereg már többször bizonyította, hogy ha stratégiai érdekei úgy kívánják, akkor nem foglalkozik a zsidó hit szent napjával, a szombattal.
Az sem különösebben meglepő Schmitz szerint, hogy nem várta meg az ultimátum lejártát az izraeli vezetés. A válaszban eleve biztosak lehettek már a határidőről szóló döntés meghozatala előtt. A támadás időzítésében egy váratlan elem mégis van. Az izraeli kormány vasárnap (náluk a hét első munkanapja) akart összeülni, hogy a nemzetbiztonsági kabinet elhatározását szentesítse. A jelek szerint olyan egységes a kérdésben a kormány, hogy a szavazást formalitásnak nyilvánították, és meg sem várták.
De milyen szerepe van az éppen zajló választási kampánynak? Az izraeli politikusok szokásosan elég lebutított kampányt folytatnak – mondja Schmitz, és természetesen hisznek abban, hogy voksokat ér a legkeményebb vezető eljátszása. Cipi Livni külügyminiszter, a kifutó kormánykoalíció legnagyobb pártja, a Kadima miniszterelnök-jelöltje is erre játszik, de leginkább Ehud Barak védelmi miniszternek jöhet jól az erődemonstráció. A Munkapárt vezetője azt a látszatot kelti, hogy kész bevonulni Gázába a rakétatámadások megszüntetése érdekében, és ettől reméli második kormányfői megbízatását. Schmitz szerint azonban egy esetleges gázai szárazföldi akció nem hozná meg a kívánt eredményt.
A Hamász közben természetesen szintén erőszakkal felel majd az izraeli katonai akcióra. Már ma bosszút esküdtek, és az első rakétákat ki is lőtték a zsidó államra. A Gázával határos területeken élő 125 ezer izraeli polgár állandó támadásokra készülhet fel. Ez az erőszak spirálja, amiből nem tudnak szabadulni a palesztin szélsőségesek, de az izraeli politikai elit nagy része is a katonai opció foglya – véli Schmitz. Hogy van más opció, azt a ciszjordániai megoldás mutatja. A Fatah által irányított palesztin területről szervezte merényleteit az al-Aksza. Tárgyalásokkal azonban sikerült olyan megállapodást elérni, amivel a Fatah fegyveres szárnya amnesztiát kapott Izraeltől, beépültek a ciszjordániai rendőrségbe, és a terrorszervezet mint olyan megszűnt. Persze a párbeszéd emlegetése a Hamásszal nem éppen divatos kampány idején – teszi hozzá Schmitz.
Ez volt a kezdet – jelentette be az izraeli hadsereg a bombázás után, és úgy tűnik, nincs senki, aki nyugalmat hozhatna a Közel-Keleten. Ehud Olmert izraeli kormányfő és George Bush amerikai elnök már „béna kacsa”, vagyis tehetetlenek, hiszen hivatali napjaik meg vannak számlálva. Jelenleg csak az Európai Unió lenne képes közbe avatkozni. Schmitz ezért attól tart, hogy a következő hetekben tovább élesedik a konfliktus. Fennáll a veszélye, hogy a Hamász által elrabolt izraeli katonán, Gilat Saliton állnak bosszút a palesztin szélsőségesek. Szörnyű hírek várnak ránk és sok halott mindkét oldalon.
