Szlovák–magyar fegyveres konfliktustól tartott az exkormányfő

Miután Horn Gyula kormányfő lett, fokozatosan csitultak az indulatok. Mégsem voltak egyszerűek a tárgyalásaink. Főleg azért, mert a magyar fél kétségbe vonta Trianont, erőteljesen szorgalmazta, hogy a dokumentum foglalja magába a szlovákiai magyar kisebbség kollektív jogait, továbbá éles vitáink voltak a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban is” – jegyezte meg az exkormányfő.

„Horn Gyula azt sem akarta, hogy rögzítsük a két ország közötti közös határ sérthetetlenségét”

– tette hozzá Meciar, aki szerint Horn arra hivatkozott, hogy ezt a tényt már számos nemzetközi szerződés tartalmazza.

„Végül elfogadta a kérésünket. Ugyanakkor hiányzott a tervezetből a kisebbségek kollektív jogával kapcsolatos megállapítás, amelyet a szlovák fél ellenzett” – Meciar megjegyezte, emiatt Horn Gyula még az egyezség hivatalos megkötésének színhelyén, Párizsban még az utolsó percekben is gondolkodott azon, hogy mit tegyen. Az exkormányfő elmondta, hogy ekkor megérkezett Edouard Balladur francia kormányfő, mindkettőjüket karon fogta és bevezette őket abba a díszterembe, ahol újságírók sokasága várta a politikusokat.

„Mi pedig aláírtuk a dokumentumot” – emlékezett vissza a volt szlovák kormányfő.

Megkeresésünkre Rudolf Chmel, aki a Meciar-rezsim kezdetén még Szlovákia budapesti nagykövete volt, elmondta: „A pozsonyi miniszterelnök valóban tartott helyi fegyveres összetűzésektől. Állítása szerint magyar katonai alakulatok összevonásáról is kapott jelentéseket, ezért többször utasított, hogy nézzek körül a Szlovákia határaival szomszédos területeken, főleg az Ipoly mentén.

Ám valahányszor kiutaztam, mindig csak békésen dolgozó polgárokkal, többször pedig birkanyájakkal, legelésző tehenekkel találkoztam” – idézte fel a több mint két évtizeddel ezelőtti történéseket a szlovák irodalomtörténész és volt diplomata.