Az „ördögtelenítés” lényege az lett volna: nemzeti radikális pártként elfogadottá tegyék a tömörülést a franciák újabb milliói számára, akár egy esetleges köztársasági elnöki poszt reményében. Ez beválni is látszott az elmúlt hónapokban, egészen az idősebb Le Pen megfogalmazásáig, amellyel a minap a „kemence” szóval „tréfálkozott” egy közismerten zsidó énekes, Patrick Bruel kapcsán.
Ahogy negyedszázada sem bírta megállni, hogy Michel Durafour egykori politikus nevére felfűzve (a „four” franciául kemencét, sütőt jelent) ne beszéljen Durafour-krematóriumról... Az ebben tehát „visszaeső” idős Le Pen vitát indított el a francia közéletben, mennyire vetkőzte le a májusi EP-választásokat megnyert Front a kirekesztést.
Mindezzel együtt az eddigi francia módi az volt: ha közelít a szélsőjobb, a mérsékeltek összefognak. Így szavaztak 2002-ben – sokan „orrukat befogva” – Jacques Chirac elnökre, hogy ne Le Pen költözhessen az Élysée-palotába. A probléma: a mérsékeltek sorai ma még inkább rendezetlenek Párizsban, mint a szélsőségeké.
Az idén még csak 60 éves, ám szinte már béna kacsa Francois Hollande „népszerűségére” jellemző: egy május végi felmérés szerint a franciák mindössze három százaléka szeretné őt 2017-től is elnöknek. Még három év? – tesz rá erre a L’Express hetilap címoldala.
|
Hollande köztársasági elnök. Már a szocialisták is szabadulnának tőle
Christian Hartmann / Reuters |
A két éve hivatalba lépett elnök nemrég miniszterelnököt volt kénytelen váltani, de új kormányfője, Manuel Valls is a közvélemény kedvence hozzá képest. A francia növekedés gyenge, az idei második negyedévre 0,2 százalékos, és az alulfoglalkoztatottakkal együtt ötmillió feletti az álláskeresők tábora.
A gazdaságpolitikában a balközép most Jobbra át!-ot hajt végre, megfejelve egy takarékossági célokat is követő közigazgatási reformmal. Ennek során a régiók számát 22-ről 14-re csökkentik, és olyan térségek veszítik el az önállóságukat, mint a nyugati Poitou-Charentes, amelyet pedig az elmúlt tíz évben Hollande kettővel ezelőtti élettársa és négy gyermekének anyja, Ségolene Royal irányított. Ám ennek is talán az a legközvetlenebb haszna: a regionális választások 2015-re tolódnak, addig sincs újabb lebőgés.
|
| Gonzalo Fuentes / Reuters |
– Hollande jellegtelen, színtelen elnök, még az sem nagyon „jön át”, ami átalakítást végrehajtott, mert nem tudja jól kommunikálni. Ez a szocialista pártban is kezd egyre inkább tudatosulni – állítja Szűcs Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, a francia politika kutatója.
Úgy véli: a baloldal számos platformja között egyensúlyozva két eddigi „fenegyerek”, Arnaud Montebourg gazdasági miniszter és maga Valls lehet a „trónkövetelő”, „mert ők tudják a legtöbb embert mozgósítani”. Hollande-tól már egyre nyíltabban szabadulnának egyesek.
„Valljuk be, elvtársak, problémát vet fel Francois Hollande kapcsolata a franciákkal. Butaság lenne tagadni ezt” – fakadt ki egy szocialista, Guy Delcourt a frakcióülésen.
Igaz, az elhúzódó válságévek sem nagyon kedveznek az elnöknek. – Az alapprobléma, hogy a klasszikus baloldali értékek, így az igazságos társadalom megteremtésének igénye, nincsenek arányban a mai versenyképességi kihívásokkal. Nincs életképes, hosszú távon működtethető baloldali program – mondja Szűcs Anita.
A balközép fő szerencséje, hogy a nyári uborkaszezon előtt a jobbközepet is saját válsága köti le. Az őszig volt kormányfőkből álló triumvirátus irányítja a Népi Mozgalom Unióját (UMP), de a nagy kérdés, hogy ki lesz az ő jelöltjük 2017-re. Visszatér-e, hogy revánsot vegyen, Nicolas Sarkozy, akitől 2012-ben már megvonták a bizalmat a franciák? Ha a katalán születésű Valls lesz az ellenfele, két egykori bevándorlógyerek csap össze.
