Az esélytelenek nyugalma

Rand Paul politikailag is édesapja mellett nőtt fel: tinédzserként nyaranta az ő irodájában volt gyakornok, később a kampánymenedzsere lett. Édesapjához hasonlóan ő is orvosi diplomát szerzett. Kampányában nagyon sokban támaszkodik apja támogatói bázisára, ám tudja, középre kell „tolnia” a politikai nézeteit. Az elveiből soha nem engedő apjával szemben sok kérdésben mérsékeltebb álláspontot képvisel. Az adóhatóságot és a Nemzetbiztonsági Ügynökséget (NSA) felszámolás helyett megreformálná. Nem legalizálná a könnyű drogokat, de lépéseket tenne a dekriminalizáció felé. Az apa szerint „őrültség” lenne, ha Amerika felvenné a harcot az Iszlám Állammal, fia viszont sürgeti a kongresszust, hogy hatalmazza fel erre az elnököt. A felmérések szerint Paul a republikánusok 6-10 százalékának támogatására számíthat az előválasztásokon.

Bernie Sanders, a „demokratikus szocialista” Jonathan Ernst / Reuters

A demokratáknál viszont olyan erős jelölt Hillary Clinton, hogy egyelőre minden más jelöltaspiránst az esélytelenek közé sorol a sajtó, így Bernie Sanderst is. Ám a magát „demokratikus szocialistaként” leíró vermonti szenátor egész politikai karrierje annak a példája, hogy nincs lehetetlen. Amikor először szállt harcba politikai tisztségekért a hetvenes években, többször is megtörtént, hogy a szavazatok 1-2 százalékát szerezte meg. Nem adta fel, és 1981-ben Vermont legnagyobb városa, Burlington polgármesterévé választották. 1990-ben kongresszusi képviselő, 2006-ban szenátor lett. Ő a kongresszus legrégebben szolgáló független tagja. Kompromisszumot nem igazán ismer. Szerinte az Egyesült Államokban a legnagyobb probléma a jövedelmek egyenlőtlensége és a középosztály eltűnése. Büszke arra, hogy soha egyetlen negatív kampányfilmet sem rendelt ellenfelei ellen. Sanders szerint túl sok hatalom van a bankok kezében, a politikát a milliárdosok irányítják. Épp ezért nem fogad el támogatást nagyvállalkozóktól, csak kis, egyéni adományokra építi kampányát. Múlt pénteken egy nap alatt 35 ezren adtak pénzt a kampányára, az átlagos adomány 43 dollár volt. Ám az biztos, hogy így nem fogja tudni megközelíteni azt az összeget, amely Hillary Clinton vagy bármely más politikus rendelkezésére fog állni.

Sanders atipikus politikus: néha túl nyers, nem bánik jól a sajtóval, és a választók elbűvölése sem kedvenc feladata. Összevissza szálló ősz haja sem mutat jól a fotókon, de Sanders azt vallja: a politikának nem a személyiségekről, hanem a közpolitikai ügyekről kell szólnia. A CNN-nek ezt úgy foglalta össze: „én nem vagyok énekes-táncos vagy show-man”.