Irán kereskedelmét roppantaná össze az Egyesült Államok
Egy szakértő szerint egyébként 90 százalékban nem új elemekről, hanem érvényben lévő szankciók szigorúbb betartatásáról van szó. Mint két hete arról lapunk is írt, az amerikai tervek több sebből is véreznek. A keddi The Washington Post most rámutat, hogy az amerikai mozgástér szűk. Először is azért, mert az Egyesült Államok nem akarja annyira rövidre fogni a pórázt, hogy a szankciók már ne csak a teheráni vezetést és üzleti köröket, hanem magukat az irániakat sújtsák, ami megingatná az iszlám köztársaság politikájával szembeni nemzetközi konszenzust. Másodsorban illetékesek szerint a katonai csapás egyre kevésbé lenne célravezető, mivel csak alig lenne képes késleltetni Irán atomfegyver-kísérleteit. Harmadrészt pedig azért, mert a múlt heti, biztatónak tűnő orosz üzenetek, így a New Yorkban tárgyaló Dmitrij Medvegyev elnök megfogalmazása („bizonyos esetekben a szankciók elkerülhetetlenek”) dacára Moszkva hétfőn már visszatáncolni látszott álláspontjában, ami az ENSZ Biztonsági Tanácsában további csörtéket sejtet.
Az Irán számára kulcsfontosságú külkereskedelemre csapást mérő - és akár egyoldalú - amerikai lépések a vele, mint tiltólistán lévő állammal üzletelő cégeket sújtanák, így például a tengeri szállításait lehetővé tevő biztosítási ágazatot vagy az exporthiteleket. Ez is meglévő gyakorlat kiterjesztése: az USA például 350 millió dollárra büntette a brit Lloyds, illetve 80 millióra a holland ABN Amro bankot, amiért megsértették az amerikai szankciókat, és „pária államokkal”, köztük Iránnal bonyolítottak tranzakciókat.
Teherán most is aktívan dolgozik azon, hogy a gazdasági gyűrűt minél kevésbé szorosra vonhassák körülötte. Mint megírtuk, Robert Morgenthau, Manhattan 90 éves kora felett is aktív főügyésze arra mutatott rá New York-i bankok vizsgálatából kiindulva, hogy Irán és Venezuela egyre mélyülő pénzügyi és katonai együttműködése hogyan ássa alá a szankciókat. A két ország nemrég három, összesen 2,3 milliárd dollár értékű befektetési és energetikai szerződést kötött. Az amerikai külügy bagatellizálja Morgenthau beszámolóját - tény legalábbis, hogy nagyon nem illik a képbe. Ha Washington a Chávez-rendszert is páriává nyilvánítaná – márpedig enélkül nem hirdethet szankciókat ellene –, úgy kockára tenné a Bush-korszak végeztével nagy műgonddal építgetett latin-amerikai kapcsolatrendszerét.
