A fővárosban, Tripoliban, és az ország keleti központjában, Bengáziban a Nemzeti Erők Szövetsége nevű liberális koalíció nyert az iszlamista Igazság és Építés pártja előtt a szombati líbiai parlamenti választásokon – derül ki az első előrejelzésekből. A történelminek kikiáltott megméretésen – amelynek eredményeit a hét második felében hozzák nyilvánosságra – az új, ideiglenes törvényhozás 200 tagjáról szavaztak; a testület új kormányt lesz hivatott kijelölni az észak-afrikai országban, ahol tavaly forradalom döntötte meg Moammer Kadhafi több mint négy évtizedes uralmát.

Azt, hogy a liberálisok győztek a két nagyvárosban, még a pánarab Muzulmán Testvériség helyi politikai szárnyát jelentő Igazság és Építés politikusai is elismerték. Vasárnap egyébként volt, ahol még tartott a választás, mert „technikai problémák” miatt a szavazóhelyiségek csak késve nyitottak – mint például Kadhafi szülővárosában, Szirtében, és még néhány környékbeli településen.

Az ENSZ ettől függetlenül tisztának nyilvánította a megméretést: Ian Martin, a világszervezet választási megfigyelő csoportjának a vezetője szerint az urnák az összes körzetből akadály nélkül érkeztek meg a számlálóközpontokba. Bár péntek éjjel Bengáziban az egyik helyi választási bizottság tagja halálos lövést kapott az őt szállító helikopteren, a választás napján pedig Ajdabíjában lőttek le valakit egy szavazóhelyiségnél, az eredményre nézve sorsdöntő incidenssel sehol nem kellett számolni.

A törvényhozásba nyolcvan képviselő pártlistáról, 120 egyéni választókerületből juthatott be, a mandátumokért több mint száz párt jelöltjei versengtek. A választásra a 3,5 millió jogosult közül 2,8 millióan regisztráltak, és 60 százalékuk ment el szavazni is szombaton. 559 nő pártlistákra került fel, 88 egyéni választókerületekben indult. A 65 párt szövetségéből álló Nemzeti Erők Szövetségének a korábbi ideiglenes miniszterelnök, Mahmúd Dzsibril a vezetője, aki nem indult parlamenti helyért.

Barack Obama külön üzenetében „a következő mérföldkőnek” nevezte a választásokat a líbiai politikai átalakulás szempontjából, de korábbi gyarmattartóként üdvözölte a megméretést Olaszország is. Líbia népe hatvan év után először járulhatott az urnákhoz tetszése szerint szavazni: az utolsó szabad választásokat még a függetlenség kikiáltása után, 1952-ben tartották. Szombat este a líbiaiak országszerte önfeledten, tűzijátékokkal ünnepelték ezt a tényt.

Az ünnepi hangulat ellenére Líbiát mély, a választásokra is ható regionális ellentétek feszítik: a keleti országrészben – így a Kadhafi bukásához vezető felkelés központjának számító Bengáziban – sokan tartanak attól, hogy a központi kormány ráteszi a kezét az olajra, és semmit nem ad vissza a fekete aranyból származó bevételekből. Az emiatt lázadáshoz közelítő hangulatot érzékelve a Líbiát irányító átmeneti Nemzeti Tanács úgy döntött, hogy a megalakuló parlament hatáskörei közül kiveszi a 60 tagú alkotmányozó testület kijelölésének jogát. A 200 fős törvényhozásba a keleti országrész csak 60 képviselő kerülhet be.

A keleti országrész törzsi, katonai és önkormányzati vezetői márciusban Kirenaika néven félautonómiát kiáltottak ki. A terület saját fővárost, rendőri erőket, igazságszolgáltatást és parlamentet akar, a külpolitikát viszont a Tripoliban regnáló központi kormányzatra bízná rá – körülbelül ugyanúgy, ahogy Líbia 1951 és 1963 között kinézett. Ekkor a három nagy régió, a nyugati Tripolitania és Fazzan, illetve a keleti Kireneika föderációjából állt az ország.