Robert Fico az elmúlt két és fél év alatt ismét egyértelművé tette, hogy a szlovákiai nemzeti kisebbségek helyzete nem tartozik a prioritásai közé.
Meg is szüntette a kisebbségeket felügyelő miniszterelnök-helyettesi posztot, és az egészet rásózta Miroslav Lajcák külügyminiszterre, aki ezt amolyan koloncként viseli – magyarázta kérdésünkre Rudolf Chmel, Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete, a Híd párt képviselője.
– Több mint egy éve kellő jogkörök híján lemondott a kormánybiztosi tisztségről A. Nagy László, az utódját azonban máig nem nevezték ki. Ráadásul Fico, korábbi ígéretei ellenére, a szlovákiai magyarok jogállását rendező status quót is többször megsértette. Mindezt az Orbán-kabinet szótlanul szemléli, a Magyar Közösség Pártja pedig amolyan örökzöldként a Benes-dekrétumok ügyét és az autonómia igényét fujdolgálja – folytatta Chmel.
– Más, hatásosabb tiltakozásra nincs kurázsijuk. A budapesti kormányfőnek a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos struccpolitikája nyilván abból a felismerésből ered, hogy az anyaországban az ő gondjaikból nem lehet belpolitikai ügyet, tőkét kovácsolni, az erdélyi magyar kisebbségéből viszont annál inkább. Ezért alacsonyította másodrendűvé a felvidéki magyarság helyzetét, ezért sétált be Robert Fico kelepcéjébe, aki elsősorban gazdasági együttműködésre hajlandó. Mindkettőjük érdeke jelenleg az, hogy a szlovák–magyar viszonyban indulatokat gerjesztő, olykor irracionális vitákat a szőnyeg alá söpörjék – mondja Chmel.
