A strasbourgi ütésváltás csak a kezdet volt
A magyar kormányfő arra is felkészült, hogy az EP-képviselők tömegesen kivonulnak a strasbourgi ülésteremből. Ez elmaradt, a médiatörvény miatt viszont Orbán Viktort így is alaposan meggyomrozták szerdán. A feszült hangnem mindenesetre nem lepte meg a magyar kormányfőt. Igaz, nemzetközi sajtóértekezletén azt hangoztatta, hogy a két órás tanácskozás tónusát nem ő határozta meg.
Ismert európai képviselőkhöz hasonlóan számos sokat tapasztalt uniós tudósító fejcsóválva, értetlenkedve fogadta Orbán folyamatos „sipkacseréit”. Amikor az EU soros elnökeként beszélt, a szocialistákig és a liberálisokig terjedő, általános támogatást kapott a gazdasági kérdésekre összpontosító, valóban ambiciózus fél éves magyar elnökségi programhoz. A rengeteg kritikát kiváltó médiatörvényre térve, magyar miniszterelnökké visszaváltozva viszont kiesett az EU soros elnökének kötelező moderátori szerepéből. A kapott négy perc helyett több mint tizenkettőn át beszélt – amíg Jerzy Buzek EP-elnök le nem állította – a nemzetközi sajtó előtt pedig nem kis felindultsággal a hangjában kérte ki magának a magyar népet ért állítólagos sértéseket.
Nevezetesen azt, hogy az Európai Parlament tagjai a magyarországi demokráciával kapcsolatos állásfoglalásaikkal kétségbe vonják a magyarok demokratikus elkötelezettségét. – Újságírók azt írnak-mondanak, amit akarnak, az egy vélemény. Politikusoktól, választott képviselőktől azonban elfogadhatatlan, hogy így nyilvánuljanak meg más országokról – fogalmazott a rá zúdított bírálatözönről, ami azért a magyar füleket sok örömmel nem töltötte el. Különösen, ha a megfigyelő arra gondolt, vajon egy nagyobb és régebbi uniós tagállammal is így bántak-e volna az unió parlamentjében.
Orbán mindenesetre semmilyen megkülönböztetést nem hajlandó elfogadni kicsik és nagyok, újak és régiek között. A párizsi Le Monde tudósítójának kérdésére egyenesen Nicolas Sarkozyhez hasonlította magát. Szerinte a francia államfő is ugyanolyan szenvedélyesen kel ki magából, ha a szakkérdésekre összpontosító bírálat helyett a „Grande nation-t”, a nagy francia nemzetet kezdik „gyalázni”.
Többen azt is találgatták, hol szakadt el Orbánnál az a bizonyos húr. Talán amikor a zöldek vezéralakja, Daniel Cohn-Bendit azt mondta: a jobboldali magyar kormányfő jó úton van afelé, hogy egy európai Hugo Chavez legyen? A megszólított arcrezdüléseit figyelve a felindultságot Jörg Leichtfried felszólalása válthatta ki. A „hátsópadosnak” tekintett osztrák szociáldemokrata ugyanis arról faggatta a Fidesz-elnököt: egykori liberálisként milyen érzés az országot egy totalitárius rezsim határáig elvezetni?
Orbán szerint minden támadás alapvetően az Európában egyedül állónak számító kétharmados többségére vezethető vissza. Ez a diadal ugyanis kétségbe ejti a baloldalt, őt tartják a legveszélyesebb példának. A médiatörvény kapcsán azt mondta: nem csinál belőle presztízskérdést, szkanderozni sem akar. Az Európai Bizottság által javasolt irányt elfogadja, Jose Manuel Barroso, a testület elnöke biztosította a tisztességes és előítélet-mentes eljárásról.
Kicsit azért szkanderozott is. Kizárta, hogy a médiatestületben ne csak kormányzati tagok legyenek. Szerinte az, hogy a kétharmados többségű parlament választotta meg a tagokat sokkal demokratikusabb, mint az a nyugat-európai gyakorlat, amikor kormányfők nevezik ki az illetőket. A médiatörvény kapcsán Orbán szerint az EP-ben sokan „a Marson élnek”. Magyarországon ugyanis annyira szabad a sajtó, hogy őt lapokban naponta olyan brutális jelzőkkel illetik, ami elképzelhetetlen lenne például Németországban.
A hol magyarul, hol kiváló angolsággal beszélő kormányfő szavaiból kiderült: tisztában van vele, Magyarország az elkövetkező hat hónapban nagyon szoros megfigyelés alatt és állandó bírálatok kereszttüzében lesz. Minden értelemben mozgalmas időszak jön, ebben a strasbourgi adok-kapok csak a bevezető volt.
