Ketyeg az óra: sátán az atomi részecskékben

A megállapodást az első pillanattól fogva támadták az iráni radikálisok, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és az amerikai kongresszus republikánus többsége. Utóbbiak külön lehetőséget adtak Netanjahunak, hogy az izraeli választási kampány közben támadja a Barack Obama szorgalmazására létrejött egyezséget. A bírálatok azóta sem enyhültek. Az első pillanattól tudni lehetett, hogy Ali Khamanei ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetője pótlólagos garanciákat követel, mondván, „az amerikaiakban nem lehet bízni”. Azzal állt elő, hogy a nyugatiak azonnal függesszék fel a szankciókat, és az ellenőrök ne mehessenek be a katonai létesítményekbe. Az izraeli jobboldal és amerikai szövetségesei viszont azért támadták az egyezményt, mert Iránt eleve megbízhatatlannak, a terrorizmust támogató államnak mondják, amely mindig kibújik az ellenőrzés teljesítése alól. Most vagy 15, esetleg 25 év múlva is. Azt is fejtegetik, hogy az irániak külföldi (észak-koreai, netán orosz) segítséggel interkontinentális rakétákat állíthatnak rendszerbe. Az elsőket akár az idén kipróbálhatják.

Iránnak, illetve a rendszer részét képező szélsőségeseknek valóban hosszú a bűnlistájuk. Az is emlékezetes, hogy a korábbi elnök és Khamenei is követelte Izrael „kitörlését a történelemből”. Figyelemre méltó, hogy a Khamanei félhivatalos szócsövének számító Kayhan napilap utólag kudarcnak nyilvánította a lausanne-i megállapodást. Ám maga az ajatollah állítólag inkább az alku mellett van.

Obama egy minapi interjújában azt mondta, hogy valaki lehet „antiszemita, rasszista, de attól még működhet a túlélési ösztöne”. Az amerikai vezetés tehát arra számít, hogy az irániak inkább lemondanak az urándúsításról (és az atomfegyverről), csak hogy gazdaságuk talpon maradjon. Ezenkívül Teherán súlyos regionális kihívásokkal néz szembe: Irak és Szíria, a síita hatalmi rendszer fontos oszlopai összeomlóban vannak a szunnita szélsőségesek és állami támogatóik csapásai következtében. Túl sok front ez, különösen, mivel a klerikális rezsim és forradalmi halandzsája egyre veszít hazai támogatottságából. Legalább az egyik fronton kellene egy hosszabb tűzszünet. Ezért elképzelhető, hogy engedni fognak. A másik kérdés, hogy az így megszülető végleges egyezményt Obama elnök képes lesz-e elfogadtatni a washingtoni törvényhozással.