„Sajnos késő lesz!”

Szegedi esetében azonban mégsem szokványos esetről van szó, mivel ő egy rasszista, neonáci pártnak volt az egyik vezetője.

Meggyilkolt zsidók aktáit pucolja egy férfi Jeruzsálemben Baz Ratner / Reuters

– Éppen ezért, kellett volna a nagy csinnadratta, a hírverés helyett csendben bevonulnia egy pesti zsidó öregotthonba és három évig ápolni az ottani betegeket, időseket, ingyen, és majd csak ezután beszélgethettünk volna – felelte kérdésemre Gideon Peer, az Új-Kelet című, patinás izraeli magyar hetilap újságírója, aki szerint Szegedi „nem hiteles ember”.

Rendkívüli élmény volt a konferencián Forgács Péter magyar filmrendező és Michal Gavish izraeli festőművész filmjeinek a levetítése, amelyekben a művészet eszközeivel közelítettek a holokauszt témájához.

Nem hivatalos becslések szerint a magyarországi felmenővel rendelkező izraeliek száma mintegy 200 ezer fő lehet. Közülük már csak maximum 10–15 ezren beszélik a magyar nyelvet. Kérdés persze az is, hogy kit nevezünk izraeli magyarnak: – A marokkói apától származó unokáimat is, akiknek van magyar útlevelük? – kérdezett vissza a Magyarországon született, majd a 70-es években Izraelbe kivándorolt újságíró.

Valóban, a magyar útlevelet igénylők száma Izraelben is évről évre nő. Hozzávetőleges becslések szerint jelenleg összesen 13–15 ezer izraeli lakosnak van érvényes magyar útlevele. – 2011 májusa óta mintegy hétezer útlevélkérelmet regisztráltunk. Ezenfelül becsléseink szerint mintegy 6–8 ezer Izraelben élő személynek van 2011 előtt kibocsátott, érvényes magyar magánútlevele – válaszolta e-mailben kérdésünkre Soltész Kálmán Levente, a tel-avivi magyar nagykövetség konzulja. Köztudott, hogy az izraeli magyarok érdeklődése a magyar útlevél iránt elsősorban Magyarország uniós tagságának köszönhető.

 A Magyarországról elszármazott nagyszülők pedig az unokák utazási, tanulási lehetőségeit akarják ezzel megkönnyíteni. Az Izraelben élő „magyar ajkú” zsidók, akik között jelentős számban vannak nemcsak a mai Magyarországról, hanem Erdélyből, Szlovákiából, a Vajdaságból, sőt Burgenlandból származók, idős koruk miatt is, főleg a Vészkorszak előtti és alatti évekre akarnak és tudnak emlékezni.

Ez lehet a magyarázata annak a nagy érdeklődésnek is, amellyel az izraeli magyarok a magyarországi holokauszt 70. évfordulója alkalmából Izraelben rendezett megemlékezéseket, tudományos konferenciákat, múzeumi kiállításokat kísérik.

– Összesen nyolc eseményből áll az idei, 70. évfordulóra szánt rendezvénysorozatunk – sorolja fel kérdésemre Ron Lustig, a cfáti székhelyű, Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma igazgatója a programokat. – Kiemelkedő ezek között a március eleji tudományos konferencia, amelyet a jeruzsálemi Jad Vasem múzeum alá tartozó, Tel Jichak-i Massuah Intézetben rendeztünk. Egyik előadója, Rafael Vágó, az erdélyi magyar születésű, ismert izraeli történész előadásában a „mikor kezdődött a magyar zsidók holokausztja” kérdésre adta meg a választ, és arra is, hogy „hogyan jut el egy társadalom a tömeggyilkosságig”.

Dan Reisinger (sz.: 1934, Magyarkanizsa) plakátja

Vágó idézte a magyar parlamentben 1920. március 19-én elhangzott felszólalást, amely kizárólag „logisztikai kérdésnek” tartotta a zsidókérdés megoldását: „Tessék a sok százezer galíciai zsidót vagonokban kiszállítani az országból!” – javasolta Friedrich István képviselő. A konferencia előadója volt Szita Szabolcs, a budapesti Holokauszt Emlékközpont főigazgatója, történész is, aki „A magyar zsidóság holokausztjának és mentési kísérleteinek új dokumentálásáról” beszélt, és itt vetítette le „Raul Wallenberg Budapesten” címen azokat az eddig csak Moszkvában bemutatott fotókat, amelyeket az áprilisban magyarul megjelenő könyvében publikál.

Rendkívüli élmény volt a konferencián Forgács Péter magyar filmrendező és Michal Gavish izraeli festőművészfilmjeinek a levetítése, amelyekben a művészet eszközeivel közelítettek a holokauszt témájához.

A 70. évforduló fontos rendezvénye Izraelben a németek március 19-i magyarországi bevonulásáról megemlékező konferencia, amelynek két helyszíne a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt múzeum és a Tel-avivi Egyetem. Március 30-án a naharijai „Gettó harcosok múzeumában” tudományos ülést tartanak, amelyet a „Magyar zsidók hozzájárulása Izrael Állam gazdasági, tudományos, kulturális életéhez” címmel rendeznek meg.

Május és június hónapokban különálló rendezvényeken, elsőként a kárpátaljai zsidók Auschwitzba deportálásának 70. évfordulójáról, majd a többi vidéki, Magyarországról deportáltakról és a meggyilkolt hatszázezer magyar zsidóról emlékeznek meg.

Meglepetéssel is szolgált RonLustig: a „Magyar Holokauszt Emlékév 2014” keretében, a magyar Civil Alap támogatásával az eredeti tervek szerint megrendezik augusztus végén a cfáti magyar zsidó múzeum budapesti kiállítását. – Nem kívánjuk lemondani ezt a programot – mondta Ron Lustig, annak ellenére, hogy mint fogalmazott, „tisztában vannak az évfordulós rendezvényekkel kapcsolatos magyarországi botrányokkal”. – Meg akarjuk ismertetni a magyar közönséggel a gyűjteményünket, azokat a múzeumi tárgyakat, amelyeket hosszú évtizedek alatt a magyar zsidóság hagyományainak megőrzése és bemutatása céljából gyűjtöttünk össze – fejtette ki.

Bár a tradíciókat, a múlt jó és főleg rossz emlékeit őrzi az Izraelben élő magyar zsidóság, mégis fontosnak tartják, hogy tisztában legyenek azzal, mi történik Magyarországon. – Mi nem emigráltunk, a szó szoros értelmében, mi hazát és egy új otthont kerestünk magunknak Izraelben! Ugyanakkor a kettős gyökeret nem mindenki tudja eltépni, a szülőföldhöz megmarad a kapcsolat – magyarázta Eszter Miron, a Magyarországi Bevándoroltak Egyesületének jeruzsálemi elnöke.

A Vas megyei Jánosházán született, 1944. július elején Budapestről Kistarcsára vitték, ahonnan – kétszeri nekifutásra – a deportálások július 17-i újraindításakor Auschwitzba hurcolták. 1945-ben visszatért Jánosházára, de 1946-ban végleg elhagyta Magyarországot. Bécs, München és Marseille érintésével 1947-ben Ciprusra került, ahonnan – a britek által felállított „karanténból” – csak 1948 májusában sikerült végre Haifára megérkeznie.

Egy auschwitzi deportálásokat végző vonat a jeruzsálemi Jad Vasem kertjében Baz Ratner / Reuters

Az izraeli magyar zsidók számára fontos, hogy milyen légkörben élnek a magyarországi zsidók. Miron asszony nagyra értékeli Nagy Andor magyar nagykövetnek a Massuah Intézet magyar ajkú izraeli közönségének nagy nyilvánosság előtt elmondott szavait. Miután behívták az izraeli külügyminisztériumba, mondta a nagykövet, azt kérte az izraeliektől, hogy legyenek türelmesek.

„Magyarországon sem a kormány, sem a demokratikus ellenzék nem rasszista. Ez az év a gyász éve, amikor arra kell emlékezni, amikor magyarok rontottak a magyarokra. A tragédiával való szembenézés nehéz lesz és fájdalommal fog járni”, mondta, „de szembe kell vele nézni, mert ha nincs katarzis, akkor nincs megújulás sem!”

Eszter Miron nagyon fájlalja, hogy Magyarországon eluralkodik a Jobbik szelleme és növekszik az antiszemitizmus. Mint hozzátette, az ő szemében a Jobbik „a Nyilaskeresztes Párt kópiája” és „sajnos késő lesz, mire Orbán Viktor felébred”. Az izraeli magyarok között volt jó néhány, aki úgy fogalmazott, hogy ha felállítják a német megszállás emlékművét, akkor többé nem teszi be a lábát Magyarországra. – Ez a szobor a múlt pofonvágása – fakadt ki egyikük, aki, bevallotta, hogy a legszebb fiatalkori évei Magyarországhoz fűzik és a magyar kultúrához máig ezer szállal kötődik.

– De – mondta – ez legyen az ő baja!