'A pszichopata Rózsa Flores háborút akart kreálni'
Cesar Alonso elmondta: gyakorlatilag 15 éve ismerte és követte figyelemmel Rózsa nyomát, aki - szerinte időnként újságírónak álcázva, valójában fanatikus gyilkosként - tíz nemzetközi konfliktusban vett részt. Szerinte az, ami április 16-án Santa Cruz Las Americas szállodájában történt, az sokaknak Svájctól kezdve Horvátországon, Bosznián, Koszovón át egészen a szudáni Darfurig igazságszolgáltatás volt Rózsa Floresnek a zsoldosai élén elkövetett bűneiért.
A spanyol újságíró a hétvégétől kezdve több interjút is adott. Az Evo Morales kormánya által kiadott Cambio napilap három teljes oldalon át idézte. Rózsa Flores halott, nincs mód cáfolatot kérni tőle. Ám minthogy Cesar Alonso állításai áttételesen megerősítik a bolíviai hatóságok kezdettől hangoztatott vádjait, miszerint Rózsa Flores az ország destabilizálása, így egyebek között Evo Morales meggyilkolása céljával tartózkodott a dél-amerikai országban, célszerűnek lázszik ismertetni a spanyol haditudósító nyilatkozatának kissé rövidített változatát. Kérdések persze felmerülnek, már csak a spanyol újságíró – mint a szövegből kiderül – elfogultsága miatt is.
Az első találkozás: Eszék
César Alonso felidézve első találkozásukat Tiranában, az albániai "első forradalom" idején, megemlítette, hogy az akkor még csak bolíviai-magyar állampolgárságú Rózsa Flores a La Vanguardia spanyolországi napilapot tudósította. Ám egyszer csak a szálloda - ahol a külföldi újságírók laktak - diszkréten távozásra szólította fel Rózsa Florest "egy sötét eset miatt". Szóbájából ugyanis egy láthatóan bántalmazott gyerek ment ki kézigránátokkal. Rózsa ettől kezdve Budapestről írt az albániai eseményekről - idézte fel.
Osijekben ugyancsak egy furcsa történet kapcsán figyelt fel ismét Rózsa Floresre. Spanyol tévés csoporttal forgattak, amikor egy ellenőrző pontnál egy horvát katona felajánlotta, hogy beleereszt egy sorozatot az ő kocsijukba is, olymódon hogy senkinek ne essen kára, miként "a magyar" kérésére 50 dollárért ezt már egyszer megtette. A szállodához érkezve aztán látták, hogy a horvát katona nem hazudott, valóban lövések lyuggatták Rózsa Flores autóját, aki erről nyilvánvalóan drámai riportot írt. Aztán két hónapra eltűnt, és szeptemberben már mint a nemzetközi önkéntes egység parancsnoka jelent meg újra Osijekben (Eszéken). Felajánlotta, hogy újságírók meglátogathatják az egységnél.
César Alonso egy szintén haditudósító kollégájával, a svájci Christian Wurtemberggel kereste fel a külföldi önkénteseket. Wurtemberg közben elmondta, hogy Karlovac környékén egy alkalommal már beleütközött néhány zsoldosnak tűnő alakba, volt köztük két spanyol, egy amerikai és egy brit és három magyar is. A találkozón aztán kiderült, hogy többségük Magyarországon készült fel, s gyakorlatozott Gyla Atilla (így szerepel a bolíviai sajtóban) ezredes irányításával. Ez a név nem volt ismeretlen César Alonso számára, ugyanis Angolában az UNITA oldalán harcolt zsoldosként a kubaiak által támogatott MPLA hadserege ellen. A külföldi önkéntesek táborában beszélgettek két spanyollal - egyikük Alejandro Hernandez Mora a robbanószerek szakértője, a másik Ángel Valencia mesterlövész -, továbbá az amerikai Colton Perryvel, aki Hondurasban és Guatemalában amerikai hírszerzőként tevékenykedett, Frenchie-vel, a Malvinas-háborút megjárt volt brit katonával és az Alex keresztnevű, Angolában Gyla Atilla parancsnoksága alatt szolgált portugál zsoldossal. Wurtemberg ezt követően nyomozásba kezdett, főleg Németországban, megtudakolni, ki pénzeli és szervezi ezt a horvátországi "önkéntes" akciót. Olyan információval tért vissza, hogy egy bolíviai konzul segített a fegyverek beszerzésében, ráadásul a csapat táborhelye a Törökországon át Európába irányuló kábítószer vonalon volt. Közben Rózsa Flores önkéntesei gyorsan szaporodtak, érkeztek ötvenen Franciaországból, Jean Marie Le Pen táborából, s további 110-en brit, német és magyar fasiszta szervezetektől. "Rózsa annak idején meggyőződéses fasiszta volt, ellensége a zsidóknak, araboknak, négereknek és kommunistáknak" – mondja César Alonso. Szerinte Rózsa kétes hírnevet szerzett már Lazlovo védelmekor is, ahol Glavas horvát tábornok parancsaira kínzott és kivégzett számos civilt. Rózsa számlájára írható például Dordje Petrovic és Cedomir Vukcovic esete, akiket egy garázsban tartottak fogságban, s megitatták velük a gépkocsi akkumulátor folyadékát.
Christian Wurtemberg megpróbált beépülni a zsoldosok csapatába, majd jött a hír - magától Rózsa Florestől -, hogy a svájci sajnos meghalt, kereszttűzbe került. Ám az utóbb fellelt holttestén kínzások és fojtogatás nyomai látszottak. Amikor ezt egy másik, a zsoldosokkal ugyancsak kapcsolatot tartó újságíró, Paul Jenks feszegetni kezdte, ő hátulról kapott a nyakába egy lövést, amikor a szerb állásokat fotózott. Alonso szerint az ő és a portugál újságíró Pinto Amaral élete is veszélybe került, mert Rózsához került a megölt svájci újságíró komputere, a beszélgetéseikkel. Ám az amerikai Colton Perry még időben figyelmeztette őket, hogy Rózsa mire készül. Perry azt is elmondta, hogy hárman, a brit Frenchie, a magyar László és a bolíviai MT (feltételezhetően Mario Tadic) kínozta, majd ölte meg Christian Wurtenberget. Az amerikainak ezért később bűnhődnie kellett: Colton Perry egyik lábán és a hátán is megsebesült, amikor Zuipanjában fedezte az önkéntesek visszavonulását, többen is Rózsa Flores UZI-ja lövedékeinek tulajdonították a zsoldostárs sebesüléseit.
"Ezek az esetek megváltoztattak két életet, Rózsa Floresét, akinek háttérbe kellett vonulnia Tudjman elnök támogatása ellenére, s ezt egója nehezen viselte. Az enyémet is, mert ettől kezdve energiám egy részét Rózsa Flores és csoportja aktivitásának követésére szenteltem" – mondta a spanyol újságíró.
Új székhelyek: Bosznia, Angola, Szudán
Rózsa Flores csoportjának a kemény magja Horvátország után Boszniába ment, ahol átnevezték magukat Tomislav-brigádnak, s aktívan részt vettek Mostarban és környékén az etnikai tisztogatásban, muzulmánok legyilkolásában. Továbbra is Gyla Atilla irányítását követve Rózsa később egy csoporttal Angolába utazott Savimbi UNITA-ját támogatni, ahol Rózsa töltötte be a külföldi sajtóval való kapcsolattartás feladatát. Az UNITA vereségekor menekül vissza Rózsa néhány zsoldosával együtt Magyarországra. Ám hamarosan már Koszovóban tűnt fel, áttérve a muzulmán vallásra, egy gyanús nemzetközi nem kormányzati szervezetnek dolgozva. Ismét újságíró fedőszerepkörben Macedóniából tudósított, közben Korenicában öt szerb fegyvertelen rendőrt ölt, öltek meg. Alonso azzal vádolja Rózsa Florest, hogy Thomas Claim ausztrál zsoldossal az egyik akciójukban Suborglóban két megsebesült társukat kézigránáttal felrobbantották, nehogy lelepleződjenek. Időrendben következett egy rövidebb szudáni epizód, ahol Rózsa Flores csoportjával igyekezett meggyőzni a helyi kormányt, hogy seperje ki a nemzetközi nem kormányzati szervezeteket Darfurból.
Ezután hírek csak a blogjáról érkeztek, tartózkodási hely nélkül. Legfeljebb következtetni lehetett: ha a Chico film önéletrajzának az első része volt, akkor következhet a folytatás Piszkos Háború címmel. Magyarországon több filmezéshez értővel is megvitatta, hogyan lehetne filmet készíteni arról, miként keletkezik egy háború. Persze egy valódi filmhez az kell, hogy a képek, a halottak is valósak legyenek. Rózsa Flores haláláról a spanyol újságíró az Internetről értesült. E szerint Bolíviát választotta utolsó munkája helyszínéül, itt akarta a háborúját összehozni, egy olyan háborút, amely hónapokig tart, hogy elegendő legyen a filmezéshez halottakkal, kínzásokkal, "egy indiánoktól, négerektől, kommunistáktól megtisztított" uralomhoz.
César Alonso kijelentette, hogy meglepetéssel tapasztalta az akkori (áprilisi) bolíviai sajtó címeit, mert hitetlenkedtek, miként lehetséges, hogy öten, két idősebb és három fiatal zsoldos veszélyes csoportot jelentene. Talán mert Bolíviában senki nem nézett utána, miként épülnek fel a zsoldos sejtek. Szerinte a tagok mind profik voltak, volt egy időszak, amikor 17-en is voltak Santa Cruzban. Rózsa nem turistának jött Bolíviába. Két barátja is, egy Budapesten és egy a horvátországi Beli Monastirban márciusban video-üzenetet kaptak Rózsától, amelyben - mint elmondták - arról panaszkodott, hogy becsapták, elárulták azok, akik arra szerződtették, hogy polgárháborút szervezzen Bolíviában, amikor is rendőrök, katonák, őslakosok válnak utolsó filmje főszereplő áldozataivá. (A becsapás arra vonatkozhat, hogy amíg 2008 koranyarán négy tartományban, így Santa Cruzban is feszült körülmények között népszavazás döntött az autonómiáról a La Paz-i központi kormánnyal szemben, s akkor még fenállhatott annak eshetősége, hogy akár háborúvú terebélyesedik a szeparatista törekvés. Ám az év végén Evo Morales új alkotmánya kapcsán kompromisszum körvonalazódott, La Paz - igaz 36 indián őslakos közösség autonómia-jogaival együtt - elismerte a tartományokét is, cserében azért, hogy Evo Morales újraválasztható legyen, amit addig az alkotmány kizárt - a Szerk.)
A spanyol újságíró szerint tévedés azt feltételezni, hogy Rózsa csoportja Santa Cruz védelmét lett volna hivatott megszervezni. Céljuk a háború kirobbantása volt, olyan háborúé, mint Horvátország vagy Koszovó esetében. Rózsa joggal számíthatott arra, hogy jönnek majd további önkéntesek a balkáni háborúkból, miként argentinok, paraguayi, kolumbiai zsoldosok.
Innen már inkább csak César Alonso fantáziája szárnyal, hogy Rózsa Flores milyen akciókat is képzelt el a balkáni tapasztalatai alapján. Többször is megismételte, hogy Rózsa Flores lenézte az indiánokat, s nyilvánvalóan Evo Morales meggyilkolását is tervezte. A spanyol kijelentéseihez bizonyos kapaszkodót legfeljebb azok az ellentmondásos dokumentumok nyújtanak, amelyet a rendőrség Rózsa szobájában, komputerén talált, így például az, hogy célpontjai között Santa Cruz tartomány jobboldali vezetői, köztük Rubén Costas kormányzó is szerepelt. A spanyol újságíró szerint Rózsának az lehetett a terve, hogy a gyilkosságokat majd az indiánokra fogják, s ezzel élezik az etnikai feszültséget. “A zsoldos a terrorizmus eszközét választja, merényletek áruházakban, iskolában, amivel zavart és pánikot lehet kelteni”. Szerinte egyébként Rózsa Flores még csak a polgárháború kirobbantásának előkészítő szakaszánál tartott, amikor a bolíviai rendőrség akciója a Santa Cruz-i Las Americas hotelben megálljt parancsolt a zsoldosvezérnek.
César Alonso azt javasolta a bolíviai hatóságoknak, hogy az Európai Unióhoz forduljanak (minthogy Magyarországnak nincs követsége La Pazban), s ilyen együttműködés keretében a helyszínen, Magyarországon és Horvátországban folytassák a nyomozást Rózsa Flores múltja és csapatának többi, bolíviai szempontból szökésben lévő volt tagja után.
