Az 1927-ben, Indiában, a többségi hindukkal szembeni vallási-kulturális „önvédelem” érdekében alapított Tablighi Jamaat eredendően politikamentes, jámbor szervezet, amely hittérítőket küld a világ különböző pontjaira, hogy a vallástól eltávolodott muszlimokat visszavezessék az iszlám hagyományosabb formájához. Az iszlám Dél-Ázsiában legelterjedtebb formájából, a deobandiból ered. A TJ békés, egyenlőségre törekvő vallásos mozgalom, ami az egyén hitére és szellemi fejlődésére helyezi a hangsúlyt. Emiatt egyes iszlám csoportok azzal vádolják őket, hogy elhanyagolják a politikát és a szent háborút.
|
Pakisztáni hívők térnek haza egy a Tablighi Jamaat által szervezett háromnapos gyűlésről
Faisal Mahmood / Reuters |
Bizonyos értelemben egy olyan továbbképző rendszer, amely arra biztatja az átlag muszlimot, hogy vizsgálja meg saját életét, és vegyen részt más muszlimoknak az iszlám ortodox hagyományához való visszahívásában. A mozgalom lehetőséget ad, hogy az újonnan csatlakozók részt vegyenek egy négy hónapos vallási tréningen a pakisztáni Raiwind városában található központban.
Ahogyan a kereszténységnek is számos ága van, úgy az iszlám sem egységes. A tablighiket gyakran éri kritika a tálibok vagy kasmíri fegyveres csoportok részéről az apolitikus hozzáállásuk miatt, különösen ami a terrorellenes küzdelmet illeti, amit sok muszlim az iszlám elleni háborúként értelmez.
A tablighi tanítások szerint a hívőknek saját maguknak kell jó, hithű muszlimokká válniuk, és nem politikai hatalomra törekedniük. Ez az elképzelés ellentétes a szélsőséges iszlamisták elképzeléseivel, akik erővel akarják magukhoz ragadni a politikai hatalmat, majd egy iszlám államot vagy kalifátust alakítani, ahol a saría (az iszlám erkölcsi és vallási vezérelve) törvényeit alkalmazzák az egyénekre. Emiatt az iszlamista militánsok azzal vádolják a tablighikat, hogy a zsidók és a hinduk eszközeivé válnak a szent háború fizikai, valós megharcolásának tagadásával. Hitük szerint ugyanis a „nagyobb dzsihádra” kell koncentrálni, ami a hitért és kegyelemért folytatott belső vívódást jelenti.
Ugyanakkor közvetett kapcsolatot találhatunk a dzsihadisták és a Tablighi Jamaat között. A mozgalom apolitikusságával elégedetlen tagok olykor olyan szélsőséges katonai csoportok felé fordulnak, mint a tálibok vagy a kasmíri fegyveresek. Az al-Kaidához hasonló iszlamista csoportok ezért toboroznak a TJ szervezetekből. Jellemzően akkor környékezik meg az újoncokat, amikor azok Pakisztánba utaznak a programkezdő kiképzésre. Amint az új tagok megérkeznek az országba, a radikális szervezetek ígéretekkel kezdik ostromolni őket. Ezek közül az utolsó a katonai kiképzés, amit sokan el is fogadnak.
A muszlimokat a vallás hagyományosabb formájához visszahívó mozgalom remek terepet kínál a szélsőségeseknek, akik itt olyan embereket találhatnak, akik aktívabban szeretnék megélni a hitüket. Míg a TJ jóindulatú üzenetet közvetít, addig a hasonlóan konzervatív iszlám értékek részei a dzsihadista ideológiának is.
A mozgalom apolitikus nézetei miatt hagy egy rést a tagok ideológiai képzésében, mivel arra kéri őket, hogy zárkózzanak el a politikától és a közügyektől. A gyakorlatban ez sokak számára nem megvalósítható, például ha háborús konfliktuszónában élnek. Ez az a pont, ahol több TJ-tag kiábrándul, és a dzsihadista tanok felé fordul.
A 2005. július 7-i londoni metrórobbantás elkövetői, Mohammed Siddique Khan és Shahzad Tanweer szemléletes példái ennek a folyamatnak. Mindketten a TJ tagjai voltak, mielőtt radikalizálódtak. A két férfinak a mozgalom az egész életét megváltoztató felismeréseket hozott, azonban túl apolitikusnak találták a szervezetet. Zavarta őket, hogy a mecset elöljárói megtiltották, hogy politikáról beszélgessenek a templomban. Emiatt otthagyták azt, és más közösségekbe kezdtek járni, ahol hamar a radikális nézetek felé sodródtak.
A cikk szerint esetenként a TJ-t utazásaik fedezésére használják a szélsőségesek, mivel sokan akarnak közülük Pakisztánba utazni, ami a külföldiek vízumkötelezettsége miatt mostanában nehezebb, mint a korábbi években. A mozgalomnak azonban kiterjedt nemzetközi hálózata és jó összeköttetései vannak, hogy tagjait pakisztáni központjába juttassa.
Bár a Tablighi Jamaat szándékolatlanul is „előkészít” vagy átvezet egyeseket az al-Kaidához hasonló katonai szervezetekbe, nincs bizonyíték arra, hogy a tablighik szándékosan közrejátszanának a dzsihadisták világméretű toborzásában. Az ehhez hasonló tevékenységek a szervezet vezetőinek tudta és beleegyezése nélkül történnek. A szervezet méretére és a muszlim közösségben kifejtett kiterjedt tevékenységére tekintettel szükségszerűen nagyon sok muszlim áll kapcsolatban vele. A Mozgalom maga azonban nem a terrorista propaganda szándékos terjesztője, nem is szerepel a terrorszervezeteket összegző európai és amerikai listákon sem.
