Durdana több száz kilométert utazott Pakisztán hegyek szaggatta északnyugati törzsi területéig, csak hogy végül kosarat kapjon. A tálibok nem kértek az ajánlatból. Annak ellenére nem, hogy a 33 éves nő nem sokat kért: öngyilkos merénylő akart lenni, ami egy-két pokolgépen és egy gyors eligazításon kívül az iszlamista szélsőségeseknek nem sokba kerül. Durdanának a halálon kívül nem kell más: nemrég két unokatestvérével és az unokaöccsével végzett egy amerikai drón, és keserűen arról beszél, mekkora balsors az övé, hogy darabonként kell összeszednie azokat, akiket szeretett. Attól, hogy egy öngyilkos merénylet kedvéért önként jelentkezzen a táliboknál, hátha harcba küldik a „hitetlenek” ellen, Durdanát egy férj és három gyerek sem tartotta vissza. „Álmodom, hogy egyszer belépek egy támaszpontra, és végtagról végtagra tépem szét őket. Ha egyszer amerikai katonával találkoznék, lakmározni fogok a húsából” – hangzik a kissé vérfagyasztó vallomás.

Ahogy a Newsweek Pakistan közelmúltbeli riportjából kiderül, a dél-ázsiai országban egyre több nő adná a fejét öngyilkos merényletre. Még úgy is, hogy a tálibok helyi ága, a Tehriki-Taliban Pakistan (TTP) nem kecsegteti őket sok sikerrel. Többnyire csak az utolsó lehetőségként számít. Egyrészt azért, mert elég fiatal férfi van, aki hajlandó meghalni az ügyért, másrészt mert az önként jelentkezőkben senki nem bízik. Bárki lehet kém közöttük.

Amíg azonban Pakisztánban 2002 májusa óta feljegyzett 371 öngyilkos merényletből mindössze hatot hajtott végre nő, máshol a világon az iszlamista szélsőségeseknek nincsenek a fentiekhez hasonló fenntartásaik velük szemben. Az al-Kaida csak Irakban ötven nőt küldött a halálba az invázió óta eltelt tíz év alatt. Egy nőnek rengeteg előnye van, ha öngyilkos merényletről van szó. Mia Bloom, a Bombázó: a terroristanők ezer arca című könyv szerzője szerint főleg az, hogy nem kelt akkora feltűnést, mint az a marcona alak, aki vérben forgó szemmel, Allah nevét kiáltozva közelít a célpont felé. A másik, hogy egy nőnek több lehetősége van robbanószerkezetet elrejteni a testén. Ennek kapcsán a brit hírszerzés a minap figyelmeztetett, gyanítható, hogy nemsokára valaki a mellébe műtött pokolgéppel érkezik a londoni Heathrowra, az amerikaiak pedig már 2008 óta félnek a magukat várandós nőnek álcázó merénylőktől. Ami pedig a közel-keleti és a pakisztáni-afganisztáni merényleteket illeti, burkában egy nőnek szinte semmi félnivalója nincs. Még az ellenőrzőpontokon sem, ezeken ugyanis szinte kizárólag férfi katonák és rendőrök teljesítenek szolgálatot, és ők nőket nem motozhatnak meg. És ha ez nem lenne elég is – teszi hozzá a maga részéről az iszlámábádi Pakisztáni Béketanulmányok Intézetének egyik névtelenséget kérő szakértője –, a terroristák kezdenek rájönni, hogy egy nő népszerűséget is jelent: az általuk végrehajtott merényletekre nyolcszor annyi újságolvasó kíváncsi, mint azokra, amelyeket férfiak követnek el.

Az amerikai Nemzeti Terrorelhárítási Központ szerint az első nő, aki a jelenkorban öngyilkos merényletet követett el, Szana'a Mehaidli volt. A Szíriai Szocialista Nemzeti Párt aktivistája 1985. április 9-én egy robbanószerekkel zsúfolt kocsival hajtott bele egy izraeli konvojba Libanonban, két katonát rántva magával a halálba. Mehaidli mindössze 16 éves volt; ahogy a népnyelv elnevezte, a „Dél menyasszonya” azóta több nőnek Palesztinától és Törökországtól Csecsenföldön át Irakig, Afganisztánig és Üzbegisztánig rengeteg nőnek mutatott utat.

Hogy miért, azt első nekifutásra a szakértők sem mindig értik. Az öngyilkos merénylet jellemzően maszkulin műfaj, a terroristák pedig kettős mércével mérnek: egy muzulmán nőnek senki nem ígér 72 szűz férfit túlvilági jutalmul, hogy kész a halálba rohanni, és – eltérően a férfi társaktól – ezeket a nőket nem is fogják tisztelik mártírként tisztelni. Amiért mégis sokan vállalkoznak, annak az oka a Durdana-féle bosszúvágy mellett a szégyen. Az al-Kaida legalábbis nem sokat válogat a beszervezési módszerek között: amikor 2009-ben az amerikaiak Irakban elkapták Szamira Ahmed Dzsasszimot, az „igazhitűek anyját”, ő a vallomásában elmesélte, hogy főleg lelkileg gyenge, létbizonytalanságban élő nőket keresett. Volt, akinek pénzt ajánlott, amellyel a reménybeli merénylőjelölt a családjáról gondoskodhat, de volt, akit megerőszakoltatott, később azzal állva az áldozat elé, hogy az öngyilkos merénylet az egyedüli lehetőség lemosni magáról a szégyent.

Ez utóbbi állítólag a palesztinok között is dívik. Anat Berko, az izraeli hadsereg egyik volt alezredese a New York-i Binghamton Egyetemen erről a minap azt mondta, húsz éven át hallgatta ki a Hamász és az Iszlám Dzsihád szélsőségeseit, és sokszor előfordul, hogy az öngyilkos merényletre vállalkozó nőket korábban megerőszakolták. Berko szerint a terroristák egyre többször vadásznak a gyerekekre is. Ugyanúgy várják őket az iskola előtt, ahogyan a kábítószerdealarek.

Ami Pakisztánt illeti, a Newsweek helyi kiadása – az amerikai már csak az interneten létezik – egy hónapja keményen kivágta a biztosítékot a riporttal. A címlapon két tampon van, az egyik égő gyújtózsinórban végződik a felcím – Női testrészek – alatt.

Pakisztáni nő burkában