Két évvel ezelőtti adatok szerint az Ausztriában landoló menekültek egytizede kiskorú, a Sidrában helyet kapott fiúk a traiskircheni táborból kerültek Bécsbe. Az alsó-ausztriai tábor az első gyűjtőhely, zsúfolt és kietlen. S mivel az osztrák tartományok közül több nem teljesíti a befogadási kvótát, a napokban bezárták a traiskircheni kapukat, így próbálva kikényszeríteni az igazságos teherviselést.
A harminc szerencsés délelőttönként nyelvtanfolyamra jár, délutánonként szervezett szabadidőprogramon vesz részt, este közösen főznek. Tíz gyermekre jut egy gondozó tanár, többnyire pszichológusból lett szociálpedagógusok, akik közös konyhai, takarítói munkát is irányítanak. A beosztásról a közösségi élet központjának mondható nagyterem – konyha és ebédlő – falán elhelyezett óriási faliújság gondoskodik.
A fiúk péntekenként tíz euró zsebpénzt kapnak, ezzel mehetnek ki a városba, évi 150 euró (45 ezer forint) a ruhapénz fejenként. De amúgy is szabad az élet, nincsenek őrök, zárt kapuk, mindenki maga dönti el a menni vagy maradni dilemmáját. Volt, akit nem lehetett lebeszélni arról, hogy Svédországba menjen. Úszótanfolyam, pingpong, biciklizés (öt használt bringából áll a készlet) igyekszik feledtetni az ifjú menekültekkel súlyos múltjukat. Ruhát, sportszereket adományokból szerez a Sidra.
A friss érkezőket hetekig hagyják lazán beilleszkedni, sokukat rémálmok gyötrik, vagy éppen alvászavarral küszködnek.
A kezdeti megnyugvást általában a korábbi sokkok felszínre kerülése követi, és a beilleszkedést lassítja, hogy skype-on tartják a kapcsolatot a családdal. Bár a feszes keretek a biztonság megteremtését szolgálják, a fiúk egyáltalán nem nyugodtak: arra várnak, hogy az osztrák hatóságok megadják nekik a menekültstátuszt. Az idegőrlő várakozás akár évekig is eltarthat, s aki nem kap zöld utat, annak el kell hagynia Ausztriát.
|
Christian Ellensohn.
Filep István / Fotó |
A tizenöt évnél fiatalabbak iskolába járnak az érvényes ENSZ-előírásoknak megfelelően, a többiek „csak” németül tanulnak. Különböző szinteken, mert analfabéták is akadnak közöttük. A Samariterbund magántanárokat fizet, a tanfolyamok legfeljebb kilenc hónapig tartanak. Ellensohn a bővülő könyvtárral büszkélkedik, noha elismeri, hogy könyvolvasási szinten még nem tudnak németül a ház lakói.
Aki megszerzi a menekültstátuszt, akár négy évet is eltölthet a Sidra falai között, és utána belekezdhet az ausztriai életbe. Vagy bekerülhet a felnőtt menekültek lassú, nehézségekkel teli integrációs programjába is. Az intézmény igazgatója, akinek a felesége a budapesti ELTE germanisztikai tanszékén dolgozik, a Magyarországra menekült fiatalok helyzetéről érdeklődik. – Az unió valamennyi országában arányosan kellene gondoskodni a nehéz helyzetből érkezőkkel – vallja.
A panelépület előtt nyugágyakon üldögélnek az ifjak, sokan dohányoznak, nevetgélnek. Fotózásra csakis a belelegyezésükkel kerülhet sor. A nyolctagú társaság fele felugrik a fényképezőgép láttán, és kimegy a képből. Nem szeretnék, ha a valahogy hazakerülő felvételek nyomán a családjuknak esne baja.
