Teljesítőképességének csúcsán napi 40 ezer autó hajthat át az amúgy ingyenes, várhatóan 2018 decemberében megnyíló közúti hídon. A vasút – csak 2019 végén indul meg a forgalom – évi 14 millió utas és 13 millió tonna teher szállítására lesz képes.
Az állami büdzséből fedezett költségek is tükrözik a gigantikus beruházás méreteit – csak a tervezésre 3,3 milliárd rubelt (mintegy 14 milliárd forintot) költöttek. Eredetileg 228,3 milliárd rubeles (több mint 956 milliárd forintos) összkiadással kalkuláltak, ám ezt (a 2015. év végi árakon számolva) nem egészen 212 212 milliárdra faragták le a kivitelezővel folytatott egyezkedés során. Pedig nem volt egyszerű fővállalkozót találni – mondta múlt heti tévés fórumán a híd ügyét szívén viselő államfő, Vlagyimir Putyin. Korlátozottak a pénzügyi lehetőségek, a beruházást koordináló cégre tartós nemzetközi elszigeteltség vár. Ráadásul olyan különleges technológiát igénylő beruházást kell végrehajtania, amelyre a XX. században többször kísérletet tettek – mindannyiszor sikertelenül.
Miután a Putyinhoz közel állónak tartott milliárdos, Gennagyij Tyimcsenko kihátrált a megbízás elől, mert azt túlságosan kockázatosnak találta, végül az államfő egy másik oligarcha barátja, Arkagyij Rotenberg mondott igent. Így a hídépítésben járatlan, gázvezetékek fektetésével foglalkozó cége, a Sztrojgazmontazs lett a fővállalkozó. Igaz, bevontak a munkába több tapasztalt, például a Bajkál–Amur vasútvonal, a 2013-as kazanyi Universiade és a 2014-es szocsi téli olimpia építkezésein is edződött társaságot.
Az óriási híd, amely Oroszország gazdasági-technológiai erejét is hangsúlyozni hivatott, öt kilométeren át az úgynevezett tuzlai gáton halad, majd a nagyjából félúton lévő Tuzla szigetet is „útba ejti". Miközben a hajózó útvonal fölött 185 méter széles, 35 méter magas (egyes értékelések szerint alulméretezett) átjárót biztosít a vízi járműveknek, kikerüli a földrengésveszélyes, valamint a vulkáni tevékenység sújtotta területeket. Igaz, szakértők egy része ebből a szempontból, no meg a meteorológiai viszonyok miatt így is kockázatosnak tartja az építményt.
Átkelőcsúcsok
1. Tanjang–Kunsan vasúti híd – 164,8 km (Kína, Peking–Sanghaj gyorsvasút)
2. Tiencsini vasúti híd – 113,7 km (Kína, Peking–Sanghaj gyorsvasút)
3. Vejnani vasúti híd – 79,7 km (Kína, Csengcsou–Hszian gyorsvasút)
4. Bang Na autópályahíd – 54 km (Thaiföld)
5. Pekingi nagy híd – 48,1 km (Kína, Peking–Sanghaj gyorsvasút)
6. Lake Pontchartrain Causeway – 38,4 km (Egyesült Államok) ...
33. Vasco de Gama híd – 17,2 km (Portugália, Európa leghosszabb hídja)
A krími vezetők nem is hidat, hanem inkább alagutat szerettek volna, bár éppen a geológiai tényezők miatt ennek megépítése még nehezebb és drágább lenne. Megoldaná viszont a beruházást várhatóan hosszú ideig kísérő jogi problémát.
Szergej Akszjonov, a krími köztársaság első embere már 2015 elején figyelmeztetett arra, hogy egy hídhoz Ukrajna beleegyezésére is szükség van, ezt pedig Moszkva biztosan nem kapja meg. Az Azovi-tenger térsége ugyanis egy 2003-as orosz–ukrán-megállapodás értelmében a két ország „közös belvize", minden ottani lépést egyeztetni kell. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerint a krími hídról hozott döntéskor figyelembe vették az összes nemzetközi jogi szempontot. Kijevben ezt másként látják: már hónapok óta kész az a különböző nemzetközi fórumokhoz szánt beadvány, amely az ENSZ tengerjogi egyezményének megsértésével vádolja Oroszországot.
Már II. Miklós cár is nagyot álmodott
A Kercsi-szorosba már a XX. század elején, II. Miklós cár is hidat akart építtetni, de a terveket keresztülhúzta az I. világháború. Az 1930-as években felmelegítették az elképzelést, ám akkor a II. világháború jött közbe. A Krím megszállása után a németek nekiálltak egy híd építésének, hogy az megkönnyítse nekik a hozzáférést a Kaukázus kőolajkincséhez. A szovjet csapatok azonban 1944-ben visszafoglalták a félszigetet. A felhalmozott építőanyagokból felhúztak egy egyvágányos vasúti átkelőt, amelynek nagy részét 1945-ben elsodorta a jeges áramlat. Azóta többször elővették az ötletet. 2008-ban orosz–ukrán megállapodás született a híd közös felépítéséről, ám a beruházást Moszkva végül egyoldalúan kezdte meg.
