„A 40-es éveim végén kezdtem a szexiparban dolgozni, de bár korábban tettem volna!" – mondja a Guardiannek az Abbie néven említett ötvenes éveiben járó nő, aki korábban ápolóként kereste a kenyerét. „Hetente hatszor vállaltam 13 órás műszakot a kórházban, hogy ki tudjam fizetni a hitelrészletet, de ennek ellenére elveszettem a lakásomat. Úgy döntöttem, hogy könnyebb életre vágyom, és prostituáltként ez megadatott. Az NHS-nél 50 fontot kerestem egy nap alatt, most pedig 100-at kapok óránként, és csak 163 napon dolgozom egy évben."

Tüntetés 2011-ben a londoni Sohóban a prostituáltak kilakoltatása ellen Andrew Winning / Reuters

Abbie szerint egyébként nincs túl sok különbség mostani és régi munkája között. „Húsz évig dolgoztam az egészségügyben. Ahhoz a munkához rengeteg empátia kellett, és ez most sincs másként. Tízből nyolc férfi nem is akar lefeküdni velem, csak szeretetre vágynak és beszélni szeretnének valakivel" – mondja.

A Leedsi Egyetem most készítette el az eddigi legnagyobb felmérést a brit szexmunkásokról. Teela Sanders, a kutatás vezetője a Guardiannek elmondta, a vizsgálat során azt szerették volna kideríteni, honnan jöttek, milyenek a munkakörülmények, mennyire elégedettek a prostituáltak, és hogy mennyire biztonságos a munkájuk.

Kétszáznegyven érintettet – 200 nőt, 28 férfi és 12 transzneműt – kérdeztek meg minderről. Volt közöttük, aki korábban szállítmányozási menedzserként, hajózási élelmezési szakemberként vagy életvezetési tanácsadóként dolgozott, de 172-en, 71 százaléknyian az egészségügyből, az oktatásból és szociális területről érkezve adták a fejüket az ősi mesterségre. Egyharmaduknak diplomája is van. Ami közös bennük, hogy mindannyian önként döntöttek úgy, hogy prostituáltnak állnak. Senki sem kényszerítette őket.

Kiderült az is, hogy a válaszadók túlnyomó többsége, 91 százaléka rugalmasnak tartja a munkáját, 56 százalékuk szerint pedig kifizetődő is, de a többséget, a megkérdezettek 71 százalékát megbélyegezték már. Ezért van az, hogy többségük nem is vallja be az ismerőseinek, hogy mivel foglalkozik. Nagy-Britanniában a prostitúció egyébként nem illegális, a futtatást viszont bünteti a törvény és azt is, ha több szexmunkás áll össze és dolgozik együtt.

A brit prostituáltak egyébként meglehetősen kevésért, havi ezer fontot sem elérő összegért bocsátják áruba a testüket, és csak kevesen vannak, akik ötezernél többet kapnak havonta a szexuális szolgáltatásaikért.

A munkának ráadásul nem csak anyagi árnyoldalai vannak. A felmérés szerint a megkérdezettek 47 százaléka, 113 ember volt valamilyen bűntény áldozata a rablástól a nemi erőszakig. „A nemi erőszak, az, hogy nem tudsz szerelmes lenni, és azok a dolgok, amelyekre néhány férfi a pénzért megkér" – mesélte a negatívumokról a felmérésben az egyik interjúalany.