Plágiumbotrányba bukott bele a francia főrabbi
Micsoda arrogancia! Hol vannak a zsidó vallás értékei, a tisztesség és az igazságosság? Németországban a miniszterek ennél kevesebbért is elvesztik pozíciójukat... Franciaországot már az is sokkolta, hogy kiderült, az adócsalási ügye miatt távozott költségvetési miniszter, Jérome Cahuzac vissza akar térni a nemzetgyűlésbe, most pedig a tetten ért főrabbi nem akar lemondani! – füstölgött Esther Benbassa szenátor és egyben zsidóságkutató történész Gilles Bernheim egyre nagyobb botránnyá dagadt plágiumügye nyomán. Nem is teljesen hiába: a 600 ezres francia izraelita közösség országos főrabbija, aki még kedden is visszautasította, hogy lemondjon, csütörtökre meggondolta magát. Legalábbis próbálta minimalizálni az óhatatlan „arcvesztést”: mint a Consistoire, a francia zsidó hitközségek szövetségének alelnöke bejelentette, Bernheim azonnali hatállyal „szabadságra megy”, az új országos rabbiválasztásig pedig Párizs vezető rabbija, illetve a rabbiképző igazgatója viszi az ügyeket a legfőbb szinten.
Amint a Le Point rámutat kronológiájában, az ügy bő egy hónapja robbant ki, amikor is egy filozófiai kérdésekkel foglalkozó internetes oldal több egybeesésre mutatott rá Jean-François Lyotard francia filozófus egy interjúkötete, valamint a francia zsidóság legmagasabb vallási posztját 2009 eleje óta betöltő Bernheim tavalyelőtt megjelent munkája, a Negyven zsidó meditáció között. Az előszóban más szerzők, így Elie Wiesel gondolatainak átvételére is rábukkantak.
Az országos főrabbi először azzal válaszolt, őt plagizálták, majd egy április eleji írásos nyilatkozatban „szörnyű hibaként” ismerte el, hogy az egész munkát egy egyetemistára bízta, akinek tevékenységére aztán elfoglaltságai miatt nem tudott kellően odafigyelni. Állította, ez volt az egyetlen alkalom, amikor ilyen eszközhöz nyúlt. Ám a következő napokban a L’Express hetilap nemcsak további plágiumokra derített fényt, de arra is, a 60 éves Bernheimnek nincsen filozófiai diplomája, ellentétben azzal, ami életrajzaiban áll. Bernheim kedden még azzal védte pozícióját a Radio Shalom adásában, hogy a szellemi lopás nem érinti vallási megbízatását. Elszigetelődését azonban jelzi, hogy másnapra lemondott a szóvivője.
– Cahuzac-ügy kicsiben – fogalmazott a Consistoire egy tagja. Bernheimnek a nemzetközileg is vihart kavart, és kemény konzekvenciákkal járt plágiumügyek (Schmitt Pál volt magyar államfő, Karl-Theodor zu Guttenberg és Annette Schavan német exminiszterek stb.) mellett az is pechére volt, hogy Franciaország nehezen ocsúdik fel az Élysée-palotát sem kímélő Cahuzac-botrányból. Olyan időket élnek ma Párizsban, amikor a tettek következményekért kiáltanak. Vagy legalább egy őszinte beismerő vallomásért. Nicolas Weill, a Le Monde esszéistája azt fejti ki a Bernheim plágiumügyére reflektáló írásában: a főrabbi talán olvasta Michel Foucault magyarul is megjelent művét, a Fegyelem és büntetést. A világhírű francia gondolkodó ebben amellett érvel, a vallomás többet számít, mint a büntetés a modern társadalomban...
Mindemellett igaz, Bernheim dolga már a kezdetektől fogva sem volt könnyű. Az eredetileg kelet-európai felmenőkkel rendelkező, elzászi askenázi családba született rabbi olyasvalakit váltott, Joseph Sitruköt, aki nemcsak szefárdként volt a többségében szefárdi francia zsidó közösség vallási vezetője, de emberöltőn át töltötte be az országos főrabbi posztját. Egy, a melegházasság ellen érvelő írása esetében pedig politikailag különösen kényes a plágium; ez a kérdés azok közé tartozik ma Franciaországban, amelyek megosztják a közvéleményt és az elitet. Az elvadult közállapotokra jellemző, hogy a melegházasság védelmében fellépő Benbassát napokon át fenyegették, autóját megrongálták.
