Az Európában terjedő szélsőséges tendenciák és gondolatok megerősödésének okairól, a nemzeti és uniós döntéshozók mulasztásairól, a demokratikus erők felelősségéről és a magyarországi demokrácia állapotáról hazai és európai parlamenti képviselők, szakértők, civil szervezetek képviselői vitatkoztak a budapesti rendezvényen. Hegedűs István, a MET elnöke bevezetőjében arról beszélt, hogy az unió kis és nagy tagállamait fenyegető veszélyek, párosulva a magyar kormány gyakorlatával, válaszlépésekre kell hogy kényszerítsék az európai demokratikus elitet.

Minszk, 2011: villámcsődület őrizetbe vett résztvevője integet a börtön ablakából Vasily Fedosenko / Reuters

– A demokrácia nem csak rendszeres, szabad, tisztességes, a különböző politikai erők számára esélyegyenlőséget kínáló választásokon alapul, hanem a fékek és ellensúlyok rendszerén, amely a kormány parlamenti ellenőrzése mellett a hatalmat kordában tartó, erős demokratikus intézményeket, sajtót, civil szervezeteket jelent. Ahol működik a demokratikus ellenőrzés rendszere, ott a radikális erőknek nincs esélyük arra, hogy megvalósítsák a programjukat. Ennek híján azonban a szélsőséges pártokat nehéz lesz megakadályozni a totális hatalom megragadásában – mondta a konferencia egyik bevezető előadásában Piri Kati baloldali holland EP-képviselő.

Jávor Benedek zöldpárti EP-képviselő egyebek közt azt hangoztatta: az európai adófizetők erőteljesen hozzájárulnak Orbán Viktor illiberális demokráciájának fenntartásához. E hatalmas „tőkeinjekció” a kormányzó párt gazdasági klientúráját erősíti, ahogy ezt megmutatta az EU-támogatások felfüggesztéséről a minap született brüsszeli döntés. Egy magyar hozzászóló piramisjátékhoz hasonlította a Fidesz rendszerét, amelynek túléléséhez egyre több és több pénzre van szükség, például Oroszországból és a „keleti nyitás” által megcélzott országokból.

Volt előadó, aki úgy vélekedett, hogy a gazdasági válság és a növekvő társadalmi egyenlőtlenség, párosulva a szolidaritás hiányával, a politikai populizmus és radikalizmusmalmára hajtja a vizet. Mások inkább a társadalom kulturális és identitásválságát nevezték a demokratikus hitelvesztés fő okának. A résztvevők többsége hiányolta, lassúnak ítélte az Európai Unió intézményeinek határozott fellépését az emberi jogokat és a jogállamot szisztematikusan megsértő tagállamokkal szemben. Nem új intézményekre és mechanizmusokra van szükség, hanem a jelenlegiek felhasználására – érveltek.

Többen konkrét javaslatokkal éltek, például indítványozták, hogy az uniós intézmények ne habozzanak bevetni szankciókat, ha az EU bármely tagállamában szélsőséges erők kerülnek hatalomra. Imants Liégis Lettország budapesti nagykövete – a soros EU-elnökség nevében a 28 tagállam közös álláspontját közvetítve – jogilag megvalósíthatatlannak nevezte, hogy az Európai Bizottság kormányokat büntessen az alapjogok rendszerszerű megsértéséért.

Szavaiból kitűnt, hogy a jogállamiság helyzetéről tervezett tagállamközi „párbeszéd” várat magára. Nem sok egyetértő hozzászólást kapott, ám volt, aki arra figyelmeztetett: egy esetleges uniós közbenjárás könnyen visszafelé sülhet el, és az Európai Unió ellen fordíthatja a nemzeti szuverenitás védelmére felesküdött polgárokat