A lapunknak nyilatkozó helyiek azt mondták, nem hagyják magukat megfélemlíteni. A történtek összekovácsolták a franciákat, de van, aki attól tart, hogy egyesek a muzulmán közösség ellen hangolják a közvéleményt.
A Rennes-ben élő Maelle Bourhis imádta Cabu rajzait. Egyik kedvence az volt, amelyben a művész egy bigott konzervatív amerikai „rednecket” figurázott ki. A 23 éves joghallgató két nappal a történtek után sem tudja feldolgozni, hogy Cabu halott, és „a XXI. században, egy szabad országban ilyesmi megtörténhet”. Elcsukló hangon meséli, hogy bár vizsgákra készül, tanulás helyett inkább egy megemlékezésen venne részt. Szerda délután és csütörtökön az ország több városához hasonlóan Rennes-ben is megállt az élet. – Rengetegen gyűltek össze az utcán, sokan sírtak. Elképesztő az együttérzésnek és az emberségnek ez a fajta megnyilvánulása – meséli lapunknak Bourhis, aki úgy látja, az embereket összekovácsolták a történtek. Bízik benne, hogy a tragédia valami jót is eredményez. – Remélem, hogy a franciák végre megbékélnek egymással, és nem acsarkodnak tovább, hogy ki jobboldali és ki baloldali. Most csak az számít, hogy összefogjunk és együtt harcoljunk az ilyen szörnyűségek ellen.
A fővárosban dolgozó Charline Birault hasonló állásponton van. Elmondása szerint a merénylet délutánján szervezett párizsi tüntetést is az összetartás jellemezte. Több ezren gyűltek össze a Köztársaság téren, hogy leróják tiszteletüket az áldozatok előtt, és hangsúlyozzák a szólásszabadság és demokrácia fontosságát. – Nagyon megható volt. Az emberek többnyire némán álltak, a csendet csak egy-egy „Charlie vagyok” vagy „szólásszabadság” felkiáltás törte meg – emlékezik vissza Birault. – Úgy éreztem, el kell mennem, hogy megmutassam a dzsihadistáknak: jelen vagyunk és nem tudnak megfélemlíteni! Azt, hogy összetartunk, és ahelyett hogy rettegnénk, csak erősebbek leszünk.
Brit szálak
Cherif Kouachi, az egyik szökésben lévő testvér, Djamel Beghal követője volt, egy milicistáé, aki a radikális iszlámot követő londoni Finsbury Park mecsethez köthető. A BBC szerint állítólag ő toborozta Richard Reidet, másnéven a cipős robbantót is, aki 2001 decemberében az American Airlines Párizsból Miamiba tartó járatát akarta felrobbantani cipőjébe rejtett robbanóanyagokkal. A kísérlet meghiusult. Az al-Kaidához tartozó férfit háromszori életfogytig tartó börtönbüntetésre és további 110 év börtönre ítélték, jelenleg Amerikában őrzik.
A Washington Post azt írja, Cherif Kouachit egy házmester, Farid Benyettou vezette be a radikális iszlámba. Benyettou a lap szerint egy aszociális egyénekből és kisstílű bűnözőkből álló csoportnak tartott katonai stílusú edzéseket egy párizsi parkban.
A demonstrációt nem jellemezte iszlámellenes hangulat, és tapasztalatai szerint Párizsban sem érezni ilyesmit. A Francia Muzulmán Tanács vezetője azonnal elítélte a merényletet. – A francia muzulmánok közül sokan hangsúlyozták, hogy a történteknek semmi köze az iszlámhoz, az elkövetők hiába hivatkoztak Mohamed prófétára, ő sosem értett volna ezzel egyet – mondja lapunknak Birault.
– Csütörtökön több mecsetet is megtámadtak, és páran a muzulmánok ellen uszítottak. Attól tartok, egyesek arra használják a történteket, hogy a muzulmán közösség ellen hangolják a közvéleményt. Ez óriási hiba volna – mondja a francia születésű, de keresztény szíriai családból származó Margaux. A Párizs közelében élő fiatal nő szerint szürreális, ami történt. Csütörtökön a fővárosba akart utazni, hogy részt vegyen az egyik megemlékezésen, de miután megtudta, hogy délelőtt megtámadták a rendőröket, inkább otthon maradt. – Úgy érzem, hogy elszabadult a pokol az országban – mondta telefonon.
A világ számos pontján tartottak megemlékezéseket. Pekingben újságírók gyűltek össze, Las Vegasban pedig az ottani Eiffel-torony fényeit is lekapcsolták szolidaritásképp - írja a BBC.
