Eközben tovább folytatódott az ukrán gazdaság teljesítményének visszaesése. Ennek mértéke 2014-ben már megközelítette a GDP hat százalékát. Az idei teljesítmény sem ígérkezik jobbnak. A kormány előrejelzése szerint a recesszió optimális esetben nem lesz nagyobb 5,5 százaléknál, ám a prognózis azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy a visszaesés végül eléri a 12 százalékot is. Az év eleji adatok egyelőre az utóbbit valószínűsítik. Az ipari kibocsátás januárban ugyanis több mint 21 százalékkal esett vissza.
A kiskereskedelmi forgalom pedig még ennél is nagyobb arányban. Az utóbbi nem meglepő, hiszen a bérek reálértéke 17,3 százalékkal csökkent. Mindebből pedig az következik, hogy ha a januárban mért tendencia tartósnak bizonyul, úgy a GDP visszaesése az év egészét tekintve akár a 20 százalékot is elérheti. Komoly érvágást jelent, hogy az ország két keleti megyéje, amelyek jelentős részét a szakadárok ellenőrzik, szinte alig mutat gazdasági aktivitást. Tavaly voltak olyan időszakok, amikor a térségből származó export csaknem 90 százalékkal esett vissza.
Egyelőre a januári adatok sem mutatnak mást. A helyzetet az egymást követő valutapánikok csak tovább súlyosbítják.
Az utolsó február végén alakult ki. Ennek nyomán immár több mint 30 hrivnyát kell adni egy dollárért. A politikai válság kirobbanásakor az árfolyam még jóval kedvezőbb volt.
Akkor még a dollár negyedannyiba került, mint most. Ebben a helyzetben az ukrán nemzeti bank nem nagyon tehetett mást, minthogy emelje az alapkamatot. Ma annak szintje 30 százaléknál jár.
A jegybank lehetőségeit azonban erősen korlátozza, hogy nemzetközi tartalékai márciusra 5,6 milliárd dollárra csökkentek. Többek között ezért is van különös jelentősége annak, hogy az IMF néhány hete jóváhagyta a Kijevnek szánt újabb hitelfolyósítást. Ezúttal Ukrajna 17,5 milliárd dollárt kap. Ebből ötmilliárdhoz rövid időn belül hozzájut. A kormányzat ennek felét a költségvetési hiány lefaragására, míg a fennmaradó részt a nemzeti valuta árfolyamának stabilizálására, a tartalékok növelésére, illetve a lejáró hitelek refinanszírozására fordítaná.
A kölcsönök tekintetében az ukrán kormány arra számít, hogy rövid időn belül sikerül azok átütemezéséről megegyeznie. A pénzügyminiszter szerint ez azt jelentené, hogy Ukrajnának a következő négy év alatt mintegy 15 milliárd dollárt kellene csak visszafizetnie. Egyelőre azonban több ok miatt is kétséges, hogy megszületik-e a megegyezés. Az ukrán állampapírok jelentős része az amerikai Franklin Templeton befektetői alapnál van. Kérdéses, hogy az mennyire mutatkozik majd kompromisszumra késznek.
Miként az is nyitott kérdés, hogy Moszkva hajlandó lesz-e az idén decemberben lejáró hárommilliárd dolláros hitelének átütemezéséről tárgyalni. Ez az a kölcsön, amiről Putyin és Janukovics még 2013 decemberében egyezett meg, és az előirányzott 15 milliárd dolláros ukrán állampapír-vásárlásból Moszkva hárommilliárdot teljesített is. Ukrajnának azonban nemcsak a lejáró hiteleivel kell valamit kezdenie, de számos területen jelentős reformokat is végre kell hajtania, ha talpon akar maradni.
|
Az orosz gazdaság is süllyedőben van
Pavel Rebrov / Reuters |
Mindenekelőtt át kell alakítania a bankszektort és meg kell újítania a nyugdíjrendszert. Megoldást kell találnia a Naftogaz felhalmozott tartozásainak lefaragására is. Ez pedig nem kis összeg. A GDP hét százalékát teszi ki. Nyilván ezt a célt szolgálta a lakossági gázár közelmúltbeli drasztikus megemelése is. A háromszorosára növelt tarifa azonban olyan teher, amelyet az ukránok jelentős része aligha tud elviselni. A lakosság közel harmada ugyanis nyugdíjas és leszázalékolt rokkant. Tőlük ezt aligha lehet majd behajtani.
És akkor még nem beszéltünk a korrupció elleni hatékony fellépésről és azokról a strukturális reformokról, amelyek nélkül aligha állítható fejlődési pályára az ukrán gazdaság. Ha ezekre nem kerül sor, reménytelen minden felzárkózási kísérlet. Ehhez azonban tartósan békére lenne szükség. És arra, hogy az átalakítás terheit ne csak a legszegényebbek viseljék. Ukrajna már a válság kirobbanása előtt is messze volt Európától. Ahhoz, hogy a lengyel szintet elérhesse, már akkor gazdaságának gyors és tartós növekedésére lett volna szükség.
Évi tízszázalékos GDP-gyarapodásra tíz éven át. Ma már ez is kevés lenne ehhez.
Ukrajna – jelentős részben az orosz beavatkozás következtében is – ma gazdasági teljesítményét tekintve távolabb van Európától, mint volt másfél éve. Ugyanez elmondható Oroszországról is. Az orosz gazdaság gondjai persze nem olyan súlyosak, mint az ukránéi, ám elég komolyak ahhoz, hogy idővel politikai problémákat okozzanak a rendszernek. Ezek a problémák bizonyos vonatkozásokban nem új keletűek.
A gazdaság növekedésének lassulása már 2012 első negyedévében elkezdődött, vagyis még egy olyan periódusban, amikor az olaj hordónkénti éves átlagára még jócskán száz dollár fölött alakult. Az Oroszország által exportált Urals minőségű kőolaj 2012-ben 110,5, míg 2013-ban 107,9 dollár volt. De még 2014-ben is – noha szeptembertől drámai ütemben kezdett zuhanni az olajár – éves szinten 98 dollárt tett ki. Ennek ellenére az orosz gazdaság növekedése már ekkor elkezdett ütemesen lassulni.
Ez azt jelentette, hogy míg 2011-ben az orosz gazdaság 4,4 százalékkal növekedett, addig 2012-ben már csak 3,5 százalékkal, 2013-ban 1,3 százalékkal, míg tavaly már csak 0,6 százalékkal, vagyis lényegében leállt a növekedése. Idén pedig – minden jel szerint – recesszióba fordul a gazdaság. A hivatalos előrejelzés szerint a visszaesés mértéke háromszázalékos lesz, míg a Gajdar Intézet és az elnöki hivatal felügyelete alá tartozó népgazdasági akadémia közösen készített elemzése 6,4 százalékos teljesítménycsökkenést valószínűsít.
A gazdaságfejlesztési minisztérium prognózisa a kőolaj 50 dolláros éves átlagárával számol, míg a Gajdar Intézet anyaga 55 dollárral. Figyelmet érdemlő, hogy a Gajdar Intézet és a népgazdasági akadémia közös elemzése 2016-ban is recessziót valószínűsít. Ennek mértékét 2,3 százalékra teszi. Hasonlóképpen ítéli meg a jövőt az a tavaly év végén közreadott terjedelmes jelentés is, amelyet az állampolgári kezdeményezés bizottságának felkérésére készítettek neves közgazdászok.
A több forgatókönyvet is felvázoló elemzés abban az esetben, ha alacsonyan maradnak az olajárak – ők 60 dollárral kalkuláltak – és érvényben maradnak a szankciók, továbbá nem állnak majd rendelkezésre a tartalékalap megtakarításai, 6,3 százalékos visszaeséssel számol. Ha az alapfeltételek nem változnak, akkor álláspontjuk szerint a következő évben is recesszió lesz.
Egyelőre nehéz megítélni, hogy melyik előrejelzés bizonyul a leginkább pontosnak. A januári adatok ugyanis meglehetősen ellentmondásos képet adnak.
Egyfelől a külkereskedelmi adatok drámai visszaesést rögzítenek, míg az ipari kibocsátásra vonatkozók csak egészen minimális csökkenést. Az orosz statisztikai hivatal március végi közlése szerint a januári külkereskedelmi forgalom 35 százalékkal volt kisebb, mint a tavalyi. Kiváltképp az import esett vissza. Ez több mint 40 százalékkal csökkent. A Gajdar Intézet elemzése is hasonló visszaesést vetít előre. Álláspontjuk szerint az év egészét tekintve a csökkenés mintegy egyharmadnyi lehet, ám Oroszország még így is közel 100 milliárd dolláros külkereskedelmi aktívummal zárhatja az évet.
Ugyanakkor – ahogy már utaltunk erre – egyáltalán nem ilyen kedvezőtlenek az ipar teljesítményére vonatkozó januári adatok. Itt a visszaesés csak 1-2 százaléknyi. Úgyhogy egyelőre nehéz egyértelmű képet nyerni a kialakult helyzetről. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a tavalyi 11,4 százalékos inflációt az idei akár 4-5 százalékkal is meghaladhatja. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy hosszú idő után a bérek és a nyugdíjak reálértéke jelentősen csökkenni fog. Erre 1999 óta először tavaly került sor.
|
Rubelszámlálgatás egy szeparatista katona mellett a kelet-oroszországi Sztavropolban. Az átlagember azonban keveset érez mindebből. Az átlagember legfeljebb az árak emelkedését és néhány korábban megszokott importcikk eltűnését veszi észre
Eduard Korniyenko / Reuters |
Ám a visszaesés akkor mindössze egyszázaléknyi volt. Idén ennél jóval nagyobb lesz. Az életszínvonal alakulása mellett hosszabb távon a legnagyobb gondot a beruházási ráta visszaesése okozza majd. Kiváltképp érzékeny problémát jelent, hogy Oroszországot a szankciós politika elzárta a kőolaj és földgáz kitermeléséhez szükséges fejlett technológiáktól. Nem kaphat, például, olyan berendezéseket és számítógépes programokat, amelyek lehetővé tennék a 152 méternél mélyebb tengeralatti fúrásokat, illetve a palarétegekből való kőolaj- és földgázkitermelést.
Moszkvának immár arra sincs lehetősége, hogy olyan berendezéseket vásároljon, amelyek nélkülözhetetlenek a sarkkörön túli kőolaj- és földgázbányászathoz. A technológiai embargó miatt elmaradó beruházások azonban néhány év múlva súlyos gondokat okozhatnak, komolyan visszavethetik az ágazat teljesítményét és akár idő előtt kőolajimportőrré is tehetik az országot.
Az átlagember azonban keveset érez mindebből. Legfeljebb az árak emelkedését és néhány korábban megszokott importcikk eltűnését veszi észre. A hatalom számára ezek a „kényelmetlenségek”nem jelentenek kockázatot. Ám ez megtévesztő is lehet. Azt a benyomást keltheti, hogy Oroszország következmények nélkül hosszabb távon is vállalhatja politikai és gazdasági elszigetelődését. Ez azonban nincs így. Moszkva már eddig is kénytelen volt komoly veszteségeket elkönyvelni. Lehet, hogy ezek nem oly súlyosak, mint Ukrajna esetében, de illúzió azt gondolni, hogy ártalmatlanok.
