Az afganisztáni háború több száz, a hírekben sehol nem szereplő civil áldozata, tálib vezérek nyomában lihegő kivégzőosztagok – ilyen, akciófilmbe illő epizódok színezik azokat a titkos amerikai jelentéseket, amelyeket a WikiLeaks honlap tárt a nyilvánosság elé az amerikai hadsereggel kapcsolatos valaha volt legnagyobb kiszivárogtatási akcióban. A New York Times mellett a német Spiegelnek és a brit Guardiannek is eljuttatott mintegy 90 ezer dokumentumból az is kiderül például, hogy Pakisztán évek óta kétszínű játékot folytat: hivatalosan kiáll a NATO afganisztáni háborúja mellett, miközben titkosszolgálata, az ISI kiképzi és felfegyverzi a tálibokat – nem kis részt abból a többmilliárdos segélyből, amelyet Washingtontól készséges együttműködése fejében kap.

Ha lehet, a dokumentumköteg még inkább kompromittálja az Egyesült Államokat, mint Stanley McChrystal tábornok, volt afganisztáni főparancsnok emlékezetes kiszólásai az Obama-adminisztráció dilettantizmusáról. Így nem meglepő, hogy a Fehér Ház élesen bírálta is a nagyszabású kiszivárogtatási akciót. Jim Jonesnak, Barack Obama elnök nemzetbiztonsági tanácsadója sietve leszögezte a felelőtlen kiszivárogtatás nem változtat Washington jelenlegi elkötelezettségén a kapcsolatok elmélyítésére Pakisztánnal és Afganisztánnal, akkor sem, ha a WikiLeaks döntése emberéleteket és a nemzetbiztonságot veszélyezteti. (A WikiLeaks honlapja jelenleg nem elérhető.)

– Nemzetbiztonság? Dick Cheney volt amerikai alelnök nem ezzel indokolta véletlenül a kínzásokat? – legyint fölényesen Julian Assange, a WikiLeaks portál főszerkesztője, aki azonban biztos ami biztos, nem nagyon merészkedik mostanában az Egyesült Államokba. A 41 éves egykori hackert március óta a CIA várja kihallgatásra arról, hogy a Svédországban működtetett honlapon miért hoztak a nyilvánosság elé több százezer titkosított dokumentumot az alapítás óta eltelt négy évben.

Bár egy – szintén a WikiLeaksen megjelent – feljegyzés szerint a CIA már 2008-ban szívest-örömest kihúzta volna a szőnyeget alóla. Abban az évben, amikor egyik első nagy dobásaként közzétette a Brit Nemzeti Párt taglistáját, amiből kiderült, a jobboldali szélsőséges tömörülésben több rendőrtisztviselő, pap és egyetemi tanár is aktívan ténykedik. De a WikiLeaksnek köszönheti a világ azt a jelentést is, amely szerint a brit Kelet-Angliai Egyetem kutatói frappánsan hazudtak egyet az éghajlatváltozási adatokról a tavaly decemberi koppenhágai klímacsúcs előtt.

Washingtonban a WikiLeaksnek idén márciusban sikerült kihúznia a gyufát egy 2007-ből származó videóval, amelyben amerikai katonák több ártatlan civil és gyermek mellett a Reuters egyik operatőrét is lelövik egy helikopterről Bagdadban. A 12 halálos áldozattal járó akció kiszivárogtatóját, Bradley Manning hírszerzőt szigorúan titkosított információkkal való visszaélés miatt vád alá helyezték az Egyesült Államokban. Az ő esete csak az ügy súlyát tekintve emelkedik ki a többi közül. A WikiLeaks önkéntes szivárogtatók hálózataként működik, amelyet csak a honlap köt össze, Főszerkesztője szerint az utánpótlás szinte kimeríthetetlen: a portált látogató amerikai katonák közül minden hatodik hajlandó arra, hogy titkosított dokumentumokat adjon ki a kezéből.

Assange most előadókörúton járja Európát. Múltjához illően titokban tartja, éppen mikor és hogyan utazik. Feltevések szerint Svédországból irányítja a WikiLeakset, és csak néha rándul át Izlandra, például tanácsot adni az újságírókat és forrásaikat mindennel szemben védő törvényhez. Az ausztrál férfi szerint az, hogy az államoknak joguk van a titokhoz, nem jelentheti, a nyilvánosság korlátozását. Azt mondja, hisz az összeesküvés-elméletekben, de nem enged azoknak az „őrülteknek”, akik 9/11-ben mindenáron a Bush-kormányzat kezét akarják látni. – Amikor elég tény áll a rendelkezésünkre egy összeesküvésről, na, azt hívjuk hírnek – szögezi le lakonikusan.